Leírás
A Béke-kapu Milánó klasszicista diadalíve a Corso Sempione elején, a Parco Sempione végében, a Sforza-kastély mögött. Három boltíves átjáró, hornyolt oszlopok és a tetején egy hatalmas bronzszoborcsoport: ez az emlékmű adja a környék díszletét.
Győzelmi kapunak született, Napóleon tiszteletére. Béke-kapuként fejezték be, az osztrák császárnak. A történet elején pedig egy vászonból, gipszből és fából készült ív áll, amelyet néhány nap alatt húztak fel egy esküvőre.
1806 januárjában Luigi Cagnola tervezte Eugène de Beauharnais alkirály és Bajor Auguszta menyegzőjére. Annyira tetszett, hogy a város rögtön egy igazit akart belőle, márványból.
Az alapkövet 1807-ben tették le, egy évvel a franciák jénai győzelme után. 1814-ben azonban, amikor a kapu kétharmada már állt, Napóleon királysága összeomlott, és az építkezés leállt.
1826-ban I. Ferenc osztrák császár folytatta a munkát, és a bécsi kongresszus hozta békének ajánlotta. 1838-ban avatták fel, 1859-ben pedig III. Napóleon és II. Viktor Emánuel diadalmenetben vonult át alatta.
A tetején áll a Sestiga della Pace, a Béke hatosfogata: az istennő szekere, amelyet hat bronzló húz, a sarkokon pedig négy lovas Viktória. A több mint tíz tonnás szoborcsoport Abbondio Sangiorgio és Giovanni Putti alkotása.
A kapu 25 méter magas és 24 méter széles, bavenói gránitból épült, kőburkolattal. Érdemes megnézned a homlokzat domborműveit is, rajtuk a Lombard–Velencei Királyság folyóinak megszemélyesítéseivel.
A mendemonda szerint a hatosfogat eredetileg Franciaország felé nézett, és az osztrákok a város bosszantására fordították meg. Ez azonban csak legenda: 1837-ben, már az osztrák uralom idején került fel, és eleve Milánó felé fordult, mintha a Béke vonulna be a városba.
Egy másik tévhitet Hemingway örökített meg a „Vándorünnep” című könyvében: hogy a kapu egy vonalba esik Párizs diadalíveivel, a Carrousel- és az Étoile-diadalívvel. Nem esik.
Győzelmi kapunak született, Napóleon tiszteletére. Béke-kapuként fejezték be, az osztrák császárnak. A történet elején pedig egy vászonból, gipszből és fából készült ív áll, amelyet néhány nap alatt húztak fel egy esküvőre.
1806 januárjában Luigi Cagnola tervezte Eugène de Beauharnais alkirály és Bajor Auguszta menyegzőjére. Annyira tetszett, hogy a város rögtön egy igazit akart belőle, márványból.
Az alapkövet 1807-ben tették le, egy évvel a franciák jénai győzelme után. 1814-ben azonban, amikor a kapu kétharmada már állt, Napóleon királysága összeomlott, és az építkezés leállt.
1826-ban I. Ferenc osztrák császár folytatta a munkát, és a bécsi kongresszus hozta békének ajánlotta. 1838-ban avatták fel, 1859-ben pedig III. Napóleon és II. Viktor Emánuel diadalmenetben vonult át alatta.
A tetején áll a Sestiga della Pace, a Béke hatosfogata: az istennő szekere, amelyet hat bronzló húz, a sarkokon pedig négy lovas Viktória. A több mint tíz tonnás szoborcsoport Abbondio Sangiorgio és Giovanni Putti alkotása.
A kapu 25 méter magas és 24 méter széles, bavenói gránitból épült, kőburkolattal. Érdemes megnézned a homlokzat domborműveit is, rajtuk a Lombard–Velencei Királyság folyóinak megszemélyesítéseivel.
A mendemonda szerint a hatosfogat eredetileg Franciaország felé nézett, és az osztrákok a város bosszantására fordították meg. Ez azonban csak legenda: 1837-ben, már az osztrák uralom idején került fel, és eleve Milánó felé fordult, mintha a Béke vonulna be a városba.
Egy másik tévhitet Hemingway örökített meg a „Vándorünnep” című könyvében: hogy a kapu egy vonalba esik Párizs diadalíveivel, a Carrousel- és az Étoile-diadalívvel. Nem esik.