Leírás
Luigi Canonica neoklasszicista építész műve, aki a római Circus Maximusból merített ihletet. 1807. augusztus 18-án avatták fel, és méretét és ismertségét tekintve ma is a város egyik legfontosabb sportlétesítménye. Napóleon jelenlétében nyitották meg, és a Béke-kapuval, a Caselli Daziarikkal (vámházakkal) és a Foro Buonapartéval együtt annak a tervnek a része volt, amely a Castello környékét a város polgári és reprezentatív központjává akarta alakítani.
1805-ben, Napóleon olasz királlyá koronázásának évében döntöttek egy állandó amfiteátrum építéséről. Ez váltotta fel azt az ideiglenes fa cirkuszt, amelyet 1803-tól a minden évben június 26-án megrendezendő nemzeti ünnep alkalmából állítottak fel a kastély délkeleti oldalán. A munkálatok egy évvel később kezdődtek Luigi Canonica építész tervei alapján. A római amfiteátrumok mintájára 30 000 néző befogadására készült. 1807. augusztus 17-én avatták fel „Anfiteatro” néven, 18 000 néző jelenlétében; 1870-ben a milánói önkormányzat tulajdonába került, és „Arena Civica” lett belőle.
Ma legfeljebb 10 000 néző fér el benne, sportesemények, előadások és koncertek helyszíne. 2002-ben Gianni Brera nevét vette fel: Milánó ezzel fejezte ki tiszteletét az egyik legjelentősebb olasz sportújságíró előtt.
Az arénában játszottak labdarúgó- és rögbimérkőzéseket is, a 20. század elején pedig itt vívták a „naumachiák” tengeri csatáit: a létesítményt a Navigli vizével árasztották el, és tengeri összecsapásokat meg mitológiai jeleneteket játszottak el benne, télen pedig hatalmas korcsolyapályává alakult.
Máskor a pályán versenyeket rendeztek: római módra szekérversenyeket, cirkuszi előadásokat és lovagi tornákat. Az aréna a kerékpározás szép korszakát, a Belle Époque-ot is megélte: a 19. század végén itt tartották az első versenyeket és bemutatókat.
Talán nem mindenki tudja, hogy itt számos labdarúgó-mérkőzést is játszottak, különösen az Inter meccseit, mielőtt a Milan tulajdonában lévő San Siro stadion a második világháború után közvetlenül a milánói önkormányzathoz került.
Az elmúlt évtizedekben az aréna nemzetközi szintű atlétikai versenyeknek adott otthont. 1973. június 27-én, a szurkolók számára történelmi estén Marcello Fiasconaro megdöntötte a 800 méteres síkfutás világrekordját.
Számtalan anekdota és érdekes történet kering róla. Azt mondják például, hogy az arénát megtöltő vízben még egy élő bálnát is megcsodálhattak, vagy ami valószínűbb, egy delfint. 1894-ben és 1906-ban az aréna Buffalo Bill „Wild West Show” előadásának is otthont adott.
Itt ért véget 1909. május 30-án a Giro d’Italia első kiadása, amelyet Luigi Ganna nyert meg.
1807. december 17-én, Napóleon milánói tartózkodása idején az arénában zajlott le „a naumachia, vagyis a hajóregatta híres látványossága, amelyet addig ebben a fővárosban még nem láttak”.
1908-ban itt játszották az Olaszország–Magyarország labdarúgó-mérkőzést.
1805-ben, Napóleon olasz királlyá koronázásának évében döntöttek egy állandó amfiteátrum építéséről. Ez váltotta fel azt az ideiglenes fa cirkuszt, amelyet 1803-tól a minden évben június 26-án megrendezendő nemzeti ünnep alkalmából állítottak fel a kastély délkeleti oldalán. A munkálatok egy évvel később kezdődtek Luigi Canonica építész tervei alapján. A római amfiteátrumok mintájára 30 000 néző befogadására készült. 1807. augusztus 17-én avatták fel „Anfiteatro” néven, 18 000 néző jelenlétében; 1870-ben a milánói önkormányzat tulajdonába került, és „Arena Civica” lett belőle.
Ma legfeljebb 10 000 néző fér el benne, sportesemények, előadások és koncertek helyszíne. 2002-ben Gianni Brera nevét vette fel: Milánó ezzel fejezte ki tiszteletét az egyik legjelentősebb olasz sportújságíró előtt.
Az arénában játszottak labdarúgó- és rögbimérkőzéseket is, a 20. század elején pedig itt vívták a „naumachiák” tengeri csatáit: a létesítményt a Navigli vizével árasztották el, és tengeri összecsapásokat meg mitológiai jeleneteket játszottak el benne, télen pedig hatalmas korcsolyapályává alakult.
Máskor a pályán versenyeket rendeztek: római módra szekérversenyeket, cirkuszi előadásokat és lovagi tornákat. Az aréna a kerékpározás szép korszakát, a Belle Époque-ot is megélte: a 19. század végén itt tartották az első versenyeket és bemutatókat.
Talán nem mindenki tudja, hogy itt számos labdarúgó-mérkőzést is játszottak, különösen az Inter meccseit, mielőtt a Milan tulajdonában lévő San Siro stadion a második világháború után közvetlenül a milánói önkormányzathoz került.
Az elmúlt évtizedekben az aréna nemzetközi szintű atlétikai versenyeknek adott otthont. 1973. június 27-én, a szurkolók számára történelmi estén Marcello Fiasconaro megdöntötte a 800 méteres síkfutás világrekordját.
Számtalan anekdota és érdekes történet kering róla. Azt mondják például, hogy az arénát megtöltő vízben még egy élő bálnát is megcsodálhattak, vagy ami valószínűbb, egy delfint. 1894-ben és 1906-ban az aréna Buffalo Bill „Wild West Show” előadásának is otthont adott.
Itt ért véget 1909. május 30-án a Giro d’Italia első kiadása, amelyet Luigi Ganna nyert meg.
1807. december 17-én, Napóleon milánói tartózkodása idején az arénában zajlott le „a naumachia, vagyis a hajóregatta híres látványossága, amelyet addig ebben a fővárosban még nem láttak”.
1908-ban itt játszották az Olaszország–Magyarország labdarúgó-mérkőzést.