Leírás
A San Calimero-templom vonalvezetése elegáns, összhatása visszafogott. Az épületen az építészek többször is dolgoztak, ma elsősorban a 19. század végén végrehajtott legnagyobb átalakítás eredményét csodálhatod meg. Ezt Angelo Colla építész vezette, és célja az eredeti román kori tisztaság visszaállítása volt. A belső tér egyetlen, téglalap alaprajzú hajóból áll, amelyet eredetileg nyitott fedélszék fedett. A hosszúkás boltozatokkal fedett boltszakaszokra tagolás egy későbbi korszakból származik, amelyet az épület számos átépítése miatt nem lehet pontosan meghatározni. A román kori épületnek ma is látható néhány nyoma, amelyet a későbbi korok gyakori átalakításai és restaurálásai sem tüntettek el. Ilyen a déli oldalfal és az apszis, amelyet három széles, felül ívvel záródó, félköríves ablak nyit meg. A templom első nagy átalakítására a 17. században került sor, amikor a munkálatokat Francesco Maria Richini építészre bízták. A 18. század nyomát az Oltáriszentség Társulat által adományozott gazdag márványburkolatok és a Szent Mihály-oratórium őrzik, amely ma sekrestyeként szolgál. Az elegáns, neoklasszicista formájú főoltár a 19. század elejéről való. A templomot Szent Calimerusnak szentelték, egy nemesembernek, akit római útja után pappá szenteltek.
Szent Castritianus kortársa volt, és őt követte a püspöki székben. A hagyomány szerint Szent Calimerus vértanúhalált halt: néhány pogány egy kútba vetette, ahol életét vesztette.
A hely, ahol a bazilika felépült, egykor temető volt a város kapuin kívül: a templom jobb oldali falába ma is be vannak falazva a régi nekropoliszból származó pogány és keresztény sírkövek. A hagyomány szerint itt temették el Szent Calimerust, és a neki szentelt templom, amely valószínűleg már Szent Ambrus püspök idején is állt, legalább a 13. századig temetői bazilika lehetett. Egy 9–10. századi krónika szerint úgy tűnik, a bazilikát az 5. században egy Apollónnak szentelt templom maradványaira emelték.
Szent Castritianus kortársa volt, és őt követte a püspöki székben. A hagyomány szerint Szent Calimerus vértanúhalált halt: néhány pogány egy kútba vetette, ahol életét vesztette.
A hely, ahol a bazilika felépült, egykor temető volt a város kapuin kívül: a templom jobb oldali falába ma is be vannak falazva a régi nekropoliszból származó pogány és keresztény sírkövek. A hagyomány szerint itt temették el Szent Calimerust, és a neki szentelt templom, amely valószínűleg már Szent Ambrus püspök idején is állt, legalább a 13. századig temetői bazilika lehetett. Egy 9–10. századi krónika szerint úgy tűnik, a bazilikát az 5. században egy Apollónnak szentelt templom maradványaira emelték.