Leírás
A Sant'Eufemia-templom az azonos nevű teret uralja. A látszólag modern épület rendkívül régi történetet rejt.
Valószínűleg 472 és 475 között alapította Settalai Szent Szenátor püspök, aki az építkezésre alkalmas telket adományozta. Szent Abundius püspök nyomában korábban részt vett a kalcedoni zsinaton, és onnan hozta Milánóba a szent ereklyéjét. A bazilikát ma a szentnek szentelték, és őrzi is a földi maradványait. A templomot számos alkalommal restaurálták és átalakították. A 15. században, majd Enrico Terzaghi 1869 és 1870 közötti helyreállítása új arculatot adott az épületnek.
A homlokzat ma terrakottából és vicenzai kőből készült, a hamis román–gótikus stílus helyén. Előtte háromíves előcsarnok áll, mozaikokkal, amelyek Luigi Cavenaghi leválasztott freskóit ismétlik meg.
Belül megmaradt az ősi építmény maradéka, például freskók és festmények.
A diadalív freskói Luigi Cavenaghi művei, az apszis falfestményei pedig Agostino Caironi alkotásai.
Az oldalkápolnákban kiállított művek közül kiemelkedők a 16. századi táblaképek: a Leonardo iskolájához tartozó, valószínűleg Marco Oggiono által festett „Szent Katalin eljegyzése”, valamint Simone Peterzano „Pünkösd” című műve.
A templom nemzeti műemlék. Mindig is jó akusztikájú térnek tartották. Éppen ezért az elmúlt század 50-es éveiben itt vették fel Maria Callas operafelvételeit: „A puritánok”, „Parasztbecsület” és „Alvajáró”.
Valószínűleg 472 és 475 között alapította Settalai Szent Szenátor püspök, aki az építkezésre alkalmas telket adományozta. Szent Abundius püspök nyomában korábban részt vett a kalcedoni zsinaton, és onnan hozta Milánóba a szent ereklyéjét. A bazilikát ma a szentnek szentelték, és őrzi is a földi maradványait. A templomot számos alkalommal restaurálták és átalakították. A 15. században, majd Enrico Terzaghi 1869 és 1870 közötti helyreállítása új arculatot adott az épületnek.
A homlokzat ma terrakottából és vicenzai kőből készült, a hamis román–gótikus stílus helyén. Előtte háromíves előcsarnok áll, mozaikokkal, amelyek Luigi Cavenaghi leválasztott freskóit ismétlik meg.
Belül megmaradt az ősi építmény maradéka, például freskók és festmények.
A diadalív freskói Luigi Cavenaghi művei, az apszis falfestményei pedig Agostino Caironi alkotásai.
Az oldalkápolnákban kiállított művek közül kiemelkedők a 16. századi táblaképek: a Leonardo iskolájához tartozó, valószínűleg Marco Oggiono által festett „Szent Katalin eljegyzése”, valamint Simone Peterzano „Pünkösd” című műve.
A templom nemzeti műemlék. Mindig is jó akusztikájú térnek tartották. Éppen ezért az elmúlt század 50-es éveiben itt vették fel Maria Callas operafelvételeit: „A puritánok”, „Parasztbecsület” és „Alvajáró”.