Leírás
Manzoni házának falai között mintha megállt volna az idő. Nem lehet közömbösen végigsétálni azokon a termeken, ahol az egész későbbi olasz irodalmat meghatározó művek születtek.
Olaszországban mindenki tanulta az iskolában „A jegyesek” című regényt és „Az ötödik május” című költeményt.
Érintetlenül áll az író íróasztala abban a dolgozószobában, ahol 1862-ben Garibaldit, 1868-ban pedig Verdit fogadta. Láthatsz még portrékat, metszeteket és emléktárgyakat is, amelyeket történészek és gyűjtők, például Pietro Brambilla őriztek meg, majd adományoztak a háznak.
A via Moroné-i rezidencia, ahol az író a családjával 1814-től 1873-ig élt, a város egyik legkeresettebb irodalmi szalonja volt. Itt találkoztak olyan értelmiségiek, mint Tommaso Grossi, Antonio Rosmini, Luigi Rossari, Giovanni Berchet és Ermes Visconti. Ez a történelmi otthon ma múzeum.
A kert volt az egyik oka annak, hogy Manzoni megvásárolta a házat, hiszen szenvedélyesen foglalkozott botanikával és kertészkedéssel.
A Manzoni-házban Tommaso Grossinak is volt dolgozószobája, és hosszú ideig lakott is itt, ahol jó vendéglátásban volt része. A házban akkoriban divatos szellemidézéseket és mágnesességi kísérleteket is tartottak. Ezeket a szokásokat Stefano Stampa honosította meg a Manzoni-házban; ő Donna Teresának, Manzoni második feleségének a fia volt.
A „Nemzeti Manzoni-kutatóközpontban” található első Manzoni-kiadások gyűjteménye nem az író saját, eredeti könyvtára, hanem a Treccani örökösök ajándéka.
Olaszországban mindenki tanulta az iskolában „A jegyesek” című regényt és „Az ötödik május” című költeményt.
Érintetlenül áll az író íróasztala abban a dolgozószobában, ahol 1862-ben Garibaldit, 1868-ban pedig Verdit fogadta. Láthatsz még portrékat, metszeteket és emléktárgyakat is, amelyeket történészek és gyűjtők, például Pietro Brambilla őriztek meg, majd adományoztak a háznak.
A via Moroné-i rezidencia, ahol az író a családjával 1814-től 1873-ig élt, a város egyik legkeresettebb irodalmi szalonja volt. Itt találkoztak olyan értelmiségiek, mint Tommaso Grossi, Antonio Rosmini, Luigi Rossari, Giovanni Berchet és Ermes Visconti. Ez a történelmi otthon ma múzeum.
A kert volt az egyik oka annak, hogy Manzoni megvásárolta a házat, hiszen szenvedélyesen foglalkozott botanikával és kertészkedéssel.
A Manzoni-házban Tommaso Grossinak is volt dolgozószobája, és hosszú ideig lakott is itt, ahol jó vendéglátásban volt része. A házban akkoriban divatos szellemidézéseket és mágnesességi kísérleteket is tartottak. Ezeket a szokásokat Stefano Stampa honosította meg a Manzoni-házban; ő Donna Teresának, Manzoni második feleségének a fia volt.
A „Nemzeti Manzoni-kutatóközpontban” található első Manzoni-kiadások gyűjteménye nem az író saját, eredeti könyvtára, hanem a Treccani örökösök ajándéka.