Leírás
A Casa Museo Boschi Di Stefano egy milánói lakás a via Janon, ahol egy gyűjtőházaspár egész életét a XX. századi olasz művészet remekművei között élte le. Boccioni, de Chirico, Carrà, Sironi, De Pisis és Fontana egyaránt itt található, úgy kiakasztva, mint egy igazi otthonban, a látogatás pedig valóságos időutazás egy évszázad művészetében.
Az épületet 1929 és 1931 között építették Piero Portaluppi tervei alapján, aki a Villa Necchi Campiglio építésze is volt. Kívülről a "sarok" alakja szembetűnő; belül a közös terekben nagy üvegfelületek és art déco korlátok láthatók.
A termekben több mint kétszáz festményből álló válogatás látható. Ne hagyd ki a Novecento Italiano termet, ahol Funi, Marussig, Tozzi, Carrà és Casorati művei függnek, valamint a futuristák és a metafizikus festők vásznait Boccionitól de Chiricóig. Minden művész mögött érezni egy kezet, amely gondosan választott, vásárolt és akasztott.
Nincs benne a múzeumok ünnepélyes hangulata: a művek a szobákban függnek, és közelről nézhetők meg, ahogyan a tulajdonosok is nézték őket. A földszinten Marieda egykori kerámiaiskolájában időszaki kiállításokat rendeznek.
A férfi, Antonio Boschi, novarai mérnök volt, aki a Pirellinél dolgozott, és az első világháborúban léghajókat irányított. A nő, Marieda Di Stefano, marche-i családból származott, rendszeresen járt művészműhelyekbe, és szenvedélyesen szerette a kerámiát.
1930 körül kezdtek módszeresen műveket vásárolni, eleinte a nő apja segítségével, aki halálakor jelentős részüket hagyta rájuk örökül. Soha többé nem hagyták abba: végül 1817 műből állt a gyűjtemény, az 1910-es évektől az 1960-as évekig.
A gyűjteményt Milánó városának adományozták, de a házaspár halála után szétszóródás fenyegette. Philippe Daverio, az akkori kulturális tanácsnok elkötelezettségére volt szükség ahhoz, hogy rendezzék a vitát az örökösökkel. 2003 óta egy válogatás visszakerült abba az otthonba, ahol annyira szerették.
Az épületet 1929 és 1931 között építették Piero Portaluppi tervei alapján, aki a Villa Necchi Campiglio építésze is volt. Kívülről a "sarok" alakja szembetűnő; belül a közös terekben nagy üvegfelületek és art déco korlátok láthatók.
A termekben több mint kétszáz festményből álló válogatás látható. Ne hagyd ki a Novecento Italiano termet, ahol Funi, Marussig, Tozzi, Carrà és Casorati művei függnek, valamint a futuristák és a metafizikus festők vásznait Boccionitól de Chiricóig. Minden művész mögött érezni egy kezet, amely gondosan választott, vásárolt és akasztott.
Nincs benne a múzeumok ünnepélyes hangulata: a művek a szobákban függnek, és közelről nézhetők meg, ahogyan a tulajdonosok is nézték őket. A földszinten Marieda egykori kerámiaiskolájában időszaki kiállításokat rendeznek.
A férfi, Antonio Boschi, novarai mérnök volt, aki a Pirellinél dolgozott, és az első világháborúban léghajókat irányított. A nő, Marieda Di Stefano, marche-i családból származott, rendszeresen járt művészműhelyekbe, és szenvedélyesen szerette a kerámiát.
1930 körül kezdtek módszeresen műveket vásárolni, eleinte a nő apja segítségével, aki halálakor jelentős részüket hagyta rájuk örökül. Soha többé nem hagyták abba: végül 1817 műből állt a gyűjtemény, az 1910-es évektől az 1960-as évekig.
A gyűjteményt Milánó városának adományozták, de a házaspár halála után szétszóródás fenyegette. Philippe Daverio, az akkori kulturális tanácsnok elkötelezettségére volt szükség ahhoz, hogy rendezzék a vitát az örökösökkel. 2003 óta egy válogatás visszakerült abba az otthonba, ahol annyira szerették.