Leírás
A Szent Bertalan-templom (Chiesa di San Bartolomeo) római katolikus templom Milánóban, a via Moscova 6/8. szám alatt. 1864-ben épült neoreneszánsz stílusban, Maurizio Garavaglia (1812–1874) tervei alapján. Palladiánus stílusjegyeket követ, és a mai épület egy korábbi, szintén Szent Bertalannak szentelt, lebontott templom helyére került, amelynek néhány műalkotását ma is őrzi. Az eredeti Szent Bertalan-templom már a 16. században létezett, a Naviglio közelében állt, ott, ahol a via Manzoni és a via Fatebenefratelli találkozik a piazza Cavourral, a ma is látható Porta Nuova közelében. A 16. század előtti kialakításáról alig tudunk valamit, mert Borromeo Szent Károly és Federigo Borromeo érsek-bíborosok sokat tettek a bővítéséért. Arról, hogyan nézhetett ki ez a templom, Marc'Antonio Dal Re egyik 18. századi rézmetszete ad képet.
Az új templom, amely mentes volt a műalkotásoktól és a ájtatossági tárgyaktól, hamar a város arisztokráciájának kedvelt célpontja lett. Így történt, hogy 1683-ban, néhány hónappal a törökök felett Bécsnél aratott győzelem után Teresa Gordone Serbelloni grófnő a Szent Bertalan-templomnak ajándékozott egy Segítő Szűzanya-ikont (Madonna del Buon Aiuto), amely Id. Lucas Cranach, III. Frigyes szász választófejedelem egykori festője egyik művének másolata volt.
Az 1804-es saint-claude-i szerződés rendelkezéseiig a templom a legelőkelőbb milánói családok tagjainak kitüntetett temetkezési helye is volt. Közéjük tartozott a Bascapé, a Bodio, a Brivio, a d'Adda, a Fagnani, a Lattuada, a Meda, a Melzi, a Porta, a Recalcati, a Simonetta és a Zanardi család, valamint a különböző korok politikai és katonai személyiségei. 1805-től a közeli San Francesco di Paola-templom is hozzá tartozott fiókegyházként.
1848-ban a templom szereplője lett egy epizódnak a híres öt nap (Cinque giornate) idején: a Wolf hadnagy vezette katonákból álló osztag betörte a Szent Bertalan-templom ajtaját egy felforgató keresésére, és mivel nem találták meg, a plébános házába mentek, ahol lemészárolták őt, miután megtagadta az együttműködést.
Az egyesítés utáni városrendezési tervek keretében úgy döntöttek, hogy lebontják a régi templomot, hogy helyet csináljanak az új építménynek, amely a via della Moscova 6. szám alatt emelkedett, ahol ma is áll. Az új terv kivitelezését Maurizio Garavaglia építészre bízták, aki ügyesen megőrizte a régi templom számos műalkotását, áthelyezte őket az újba, és beillesztette az épületegyüttesbe.
Az előző épületből áthelyezett művek közül kiemelendő Karl Joseph von Firmian gróf (1717–1782), az osztrák Lombardia rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere klasszicista síremléke, amelyet Giuseppe Franchi (1731–1806) faragott. A felirat szerint a síremléket 1815-ben restaurálták, miután a francia megszállás idején eltávolították.
Az új templom, amely mentes volt a műalkotásoktól és a ájtatossági tárgyaktól, hamar a város arisztokráciájának kedvelt célpontja lett. Így történt, hogy 1683-ban, néhány hónappal a törökök felett Bécsnél aratott győzelem után Teresa Gordone Serbelloni grófnő a Szent Bertalan-templomnak ajándékozott egy Segítő Szűzanya-ikont (Madonna del Buon Aiuto), amely Id. Lucas Cranach, III. Frigyes szász választófejedelem egykori festője egyik művének másolata volt.
Az 1804-es saint-claude-i szerződés rendelkezéseiig a templom a legelőkelőbb milánói családok tagjainak kitüntetett temetkezési helye is volt. Közéjük tartozott a Bascapé, a Bodio, a Brivio, a d'Adda, a Fagnani, a Lattuada, a Meda, a Melzi, a Porta, a Recalcati, a Simonetta és a Zanardi család, valamint a különböző korok politikai és katonai személyiségei. 1805-től a közeli San Francesco di Paola-templom is hozzá tartozott fiókegyházként.
1848-ban a templom szereplője lett egy epizódnak a híres öt nap (Cinque giornate) idején: a Wolf hadnagy vezette katonákból álló osztag betörte a Szent Bertalan-templom ajtaját egy felforgató keresésére, és mivel nem találták meg, a plébános házába mentek, ahol lemészárolták őt, miután megtagadta az együttműködést.
Az egyesítés utáni városrendezési tervek keretében úgy döntöttek, hogy lebontják a régi templomot, hogy helyet csináljanak az új építménynek, amely a via della Moscova 6. szám alatt emelkedett, ahol ma is áll. Az új terv kivitelezését Maurizio Garavaglia építészre bízták, aki ügyesen megőrizte a régi templom számos műalkotását, áthelyezte őket az újba, és beillesztette az épületegyüttesbe.
Az előző épületből áthelyezett művek közül kiemelendő Karl Joseph von Firmian gróf (1717–1782), az osztrák Lombardia rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere klasszicista síremléke, amelyet Giuseppe Franchi (1731–1806) faragott. A felirat szerint a síremléket 1815-ben restaurálták, miután a francia megszállás idején eltávolították.