Leírás
Ez a templom több szempontból is lenyűgöző. A Via Brolón áll, a Verziere, a régi zöldség- és gyümölcspiac és a Piazza Santo Stefano között.
A templom-kegyhely első nyomai a 13. századra nyúlnak vissza, akárcsak a mellette álló csontkamráé, amely a közeli „Brolo” kórházban elhunytak végső nyughelyéül épült. Mindkettő súlyosan megrongálódott 1642-ben, amikor a Santo Stefano-templom szomszédos harangtornya összedőlt. A csontkamrát a lehetőségekhez mérten helyreállították, a templom-kegyhelyet pedig Andrea Biffi építette át 1679-ben. A mai előcsarnok Carlo Giuseppe Merlo műve, aki a Veneranda Fabbrica del Duomo egyik építésze volt. A munkálatok 1712-ben kezdődtek, és 1750-ben fejeződtek be.
Kívülről az épület nem különösebben feltűnő, de építészeti szempontból érdekes. Igazán különleges viszont a kápolna-csontkamra. Egy kicsiny, négyzet alaprajzú helyiség, amelyet egy aprócska oltár díszít, körülötte fogadalmi tárgyak és ereklyék sorakoznak. Felettük gazdagon freskózott boltozat látható: angyalok és felhők egy azúrkék égbolt előtt.
A falak mentén emberi csontokat őriznek, amelyek valószínűleg a San Barnaba in Brolo egykori kórházban elhunytakéi, pestisáldozatoké, vagy megszűnt 17. századi temetőkből kerültek ide. A külső rész feletti dobozokba zárt koponyák halálra ítéltekéi.San Bernardino alle Ossa-t Milánó „legpiemontibb” templomaként emlegetik barokk-rokokó stílusa miatt.
A belsejében, a 16. századi festmények között ott látható Szent Lucius, a „formaggiai”-k, vagyis a sajtkészítő mesterek védőszentje, akiknek a céhe ebben a templomban működött.
Egy legenda szerint november 2-án, halottak napján a oltártól balra fekvő kislány csontjai életre kelnek, és magukkal rántják az összes többi csontvázat is egyfajta haláltáncba.
A templom-kegyhely első nyomai a 13. századra nyúlnak vissza, akárcsak a mellette álló csontkamráé, amely a közeli „Brolo” kórházban elhunytak végső nyughelyéül épült. Mindkettő súlyosan megrongálódott 1642-ben, amikor a Santo Stefano-templom szomszédos harangtornya összedőlt. A csontkamrát a lehetőségekhez mérten helyreállították, a templom-kegyhelyet pedig Andrea Biffi építette át 1679-ben. A mai előcsarnok Carlo Giuseppe Merlo műve, aki a Veneranda Fabbrica del Duomo egyik építésze volt. A munkálatok 1712-ben kezdődtek, és 1750-ben fejeződtek be.
Kívülről az épület nem különösebben feltűnő, de építészeti szempontból érdekes. Igazán különleges viszont a kápolna-csontkamra. Egy kicsiny, négyzet alaprajzú helyiség, amelyet egy aprócska oltár díszít, körülötte fogadalmi tárgyak és ereklyék sorakoznak. Felettük gazdagon freskózott boltozat látható: angyalok és felhők egy azúrkék égbolt előtt.
A falak mentén emberi csontokat őriznek, amelyek valószínűleg a San Barnaba in Brolo egykori kórházban elhunytakéi, pestisáldozatoké, vagy megszűnt 17. századi temetőkből kerültek ide. A külső rész feletti dobozokba zárt koponyák halálra ítéltekéi.San Bernardino alle Ossa-t Milánó „legpiemontibb” templomaként emlegetik barokk-rokokó stílusa miatt.
A belsejében, a 16. századi festmények között ott látható Szent Lucius, a „formaggiai”-k, vagyis a sajtkészítő mesterek védőszentje, akiknek a céhe ebben a templomban működött.
Egy legenda szerint november 2-án, halottak napján a oltártól balra fekvő kislány csontjai életre kelnek, és magukkal rántják az összes többi csontvázat is egyfajta haláltáncba.