Leírás
A II. Viktor Emánuel korzó mellett, a San Babila tértől karnyújtásnyira áll a San Carlo al Corso-bazilika, egy 1847-ben elkészült neoklasszicista épület.
A bazilika a középkori Santa Maria dei Servi-templom helyére épült. Ez a templom már a XIV. század elejétől állt, de lebontották, amikor a XIX. században átalakították a történelmi belváros szerkezetét.
Az épületegyüttest a római Pantheon ihlette, és sok hasonlóságot mutat a nápolyi San Francesco da Paola-templommal. Carlo Amati építész tervezte, és hálából építették egy kolerajárvány megszűnéséért. A templom ugyanis Borromeo Szent Károlynak, Milánó nagy püspökének van szentelve, aki a XVI. századi pestisjárványok idején sokat tett a betegekért.
A külsőt a homlokzat előtti oszlopsor jellemzi, amely oldalt is folytatódik, így négyzet alakú teret alkot. Ez a tér a II. Viktor Emánuel korzóra nyílik, és 36 baveno-i gránitoszlopból áll. A hatalmas kupola egy hengeres tamburon nyugszik, amelyet féloszlopok, ablakok és fülkék díszítenek.
Belül a nagy körtermes tér uralkodik: vörös gránitoszlopok veszik körül, amelyek szinte súrolják a falakat, a falakat pedig exedrák törik meg, ezek alkotják a kápolnákat.
1948–49-ben Giovanni Testori freskókat festett a bazilika belsejében a csegelyekre, de nem sokkal később kénytelen volt lefedni a munkáját, mert alkalmatlannak ítélték: túlságosan közel állt Picasso stílusához. A freskók jelenleg is el vannak rejtve.
A bazilika a középkori Santa Maria dei Servi-templom helyére épült. Ez a templom már a XIV. század elejétől állt, de lebontották, amikor a XIX. században átalakították a történelmi belváros szerkezetét.
Az épületegyüttest a római Pantheon ihlette, és sok hasonlóságot mutat a nápolyi San Francesco da Paola-templommal. Carlo Amati építész tervezte, és hálából építették egy kolerajárvány megszűnéséért. A templom ugyanis Borromeo Szent Károlynak, Milánó nagy püspökének van szentelve, aki a XVI. századi pestisjárványok idején sokat tett a betegekért.
A külsőt a homlokzat előtti oszlopsor jellemzi, amely oldalt is folytatódik, így négyzet alakú teret alkot. Ez a tér a II. Viktor Emánuel korzóra nyílik, és 36 baveno-i gránitoszlopból áll. A hatalmas kupola egy hengeres tamburon nyugszik, amelyet féloszlopok, ablakok és fülkék díszítenek.
Belül a nagy körtermes tér uralkodik: vörös gránitoszlopok veszik körül, amelyek szinte súrolják a falakat, a falakat pedig exedrák törik meg, ezek alkotják a kápolnákat.
1948–49-ben Giovanni Testori freskókat festett a bazilika belsejében a csegelyekre, de nem sokkal később kénytelen volt lefedni a munkáját, mert alkalmatlannak ítélték: túlságosan közel állt Picasso stílusához. A freskók jelenleg is el vannak rejtve.