Leírás
A Naviglio Grande mentén húzódó hangulatos negyedben áll a San Cristoforo-templom, amely a lombard építészet kifejezője, és Milánó egyik legjellegzetesebb temploma.
Az együttes két épületből áll: az egyik román stílusú, 1250-ben épült, a csatorna ásatásainak idején, a másik gótikus, és „Hercegi kápolnának” (Cappella Ducale) hívják, mert Gian Galeazzo Visconti építtette 1398 és 1405 között hálából a franciák felett aratott győzelemért.
A templomnak több olyan eleme is van, amely összeköti a két részt, de 1625-ben lebontották a közfalat, és a két épületből egyetlen, kéthajós épület lett. A román stílusú templom homlokzatán a jellegzetes lombard terrakotta kapu látható, amelyet 1398-ban építettek hozzá; fölötte gótikus rózsaablak, a Visconti család és Milánó városának címere díszeleg. Figyelemre méltó a két árkád is, amely az idősebb templom hajóját összeköti a másikkal, valamint a Szent Kristófot és a Gyermekkel ábrázolt Szent Józsefet megjelenítő, 14. századi festett faszobrok. A San Cristoforo-templomot a 15. századi harangtornya miatt egykor világítótoronynak tekintették: ez jelezte a Ticino felől érkezőknek, hogy közel van Milánó. Szent Kristófot ugyanis a középkorban az utazók, a zarándokok és a hajósok védőszentjének tartották.
A szent ünnepének napjaiban (július 25.) a Visconti-k kora óta (1428. július 24.) búcsút tartanak a templomban és a Naviglo mentén, nagy tömeg részvételével, Szent Kristóf, az utazók és az autósok védőszentje tiszteletére. A búcsú alatt a plébános megáldja az autókat.
A 15. századi épület eredetéről úgy tartják, hogy Gian Galeazzo Visconti az egész város fogadalmából építtette egy pestisjárvány végét követően, amely Szent Kristóf közbenjárására szűnt meg, és 1333-ban sok ezer áldozatot követelt. Érdemes megnézni az eredeti templom apszisában megmaradt 15. és 16. századi freskókat, valamint a későbbi épület gazdagabb freskóit.
Az együttes két épületből áll: az egyik román stílusú, 1250-ben épült, a csatorna ásatásainak idején, a másik gótikus, és „Hercegi kápolnának” (Cappella Ducale) hívják, mert Gian Galeazzo Visconti építtette 1398 és 1405 között hálából a franciák felett aratott győzelemért.
A templomnak több olyan eleme is van, amely összeköti a két részt, de 1625-ben lebontották a közfalat, és a két épületből egyetlen, kéthajós épület lett. A román stílusú templom homlokzatán a jellegzetes lombard terrakotta kapu látható, amelyet 1398-ban építettek hozzá; fölötte gótikus rózsaablak, a Visconti család és Milánó városának címere díszeleg. Figyelemre méltó a két árkád is, amely az idősebb templom hajóját összeköti a másikkal, valamint a Szent Kristófot és a Gyermekkel ábrázolt Szent Józsefet megjelenítő, 14. századi festett faszobrok. A San Cristoforo-templomot a 15. századi harangtornya miatt egykor világítótoronynak tekintették: ez jelezte a Ticino felől érkezőknek, hogy közel van Milánó. Szent Kristófot ugyanis a középkorban az utazók, a zarándokok és a hajósok védőszentjének tartották.
A szent ünnepének napjaiban (július 25.) a Visconti-k kora óta (1428. július 24.) búcsút tartanak a templomban és a Naviglo mentén, nagy tömeg részvételével, Szent Kristóf, az utazók és az autósok védőszentje tiszteletére. A búcsú alatt a plébános megáldja az autókat.
A 15. századi épület eredetéről úgy tartják, hogy Gian Galeazzo Visconti az egész város fogadalmából építtette egy pestisjárvány végét követően, amely Szent Kristóf közbenjárására szűnt meg, és 1333-ban sok ezer áldozatot követelt. Érdemes megnézni az eredeti templom apszisában megmaradt 15. és 16. századi freskókat, valamint a későbbi épület gazdagabb freskóit.