Leírás
A Via Luini és a Corso Magenta sarkán álló templom egykor a bencés rend legjelentősebb női kolostorához tartozott, amelynek épületeiben ma a milánói Museo Archeologico működik.
A templom nagyon régi eredetű: egyes források szerint az első építési nyomok a longobárd korra nyúlnak vissza, amikor néhány római épületet újrahasznosítottak. Az építkezés hivatalos kezdete 1503, a bencés apácák kolostorához tartozó egykori templom romjain. Valószínűleg Gian Giacomo Dolcebuono építész és szobrász tervezte, Battaggio és Amadeo segítségével; Dolcebuono velük együtt dolgozott a Milánói dómon, a paviai Certosán és a San Celso melletti Santa Maria-templomon is.
A munkát tizenöt évvel később Cristoforo Solari folytatta. A templom Via Luini felőli oldalát 1872-ben Angelo Colla fejezte be, a homlokzat pedig később, 1896-ban készült el. A templom külseje, amely ornavassói kőből épült, éppoly puritán, amilyen díszes a belseje, tele arannyal és freskókkal (Luini, Boltraffio, Bergognone, Antegnati és Campi festői ciklusai). A belső tér egyetlen hajóból áll, amelyet dongaboltozatos kis kápolnák kísérnek, fölöttük szerlianás loggiával.
Az apácák karzatának közepén egy rendkívül értékes, 1554-ben Gian Giacomo Antegnani által készített orgona áll, amelynek ajtószárnyait Francesco Medici festette temperával.
A templomot teljesen freskók borítják, amelyeket a lombard 16. század néhány legjelentősebb művésze készített, köztük Bernardino Luini, fia, Aurelio, valamint Paolo Lomazzo. Kívül megcsodálhatod a kolostor kerengőjét, a kertben pedig a két négyzet alaprajzú román kori tornyot, amelyek Maximianus egykori városfalába illeszkednek. A kolostor épületeiben jelenleg a milánói Museo Archeologico található.
A templom nagyon régi eredetű: egyes források szerint az első építési nyomok a longobárd korra nyúlnak vissza, amikor néhány római épületet újrahasznosítottak. Az építkezés hivatalos kezdete 1503, a bencés apácák kolostorához tartozó egykori templom romjain. Valószínűleg Gian Giacomo Dolcebuono építész és szobrász tervezte, Battaggio és Amadeo segítségével; Dolcebuono velük együtt dolgozott a Milánói dómon, a paviai Certosán és a San Celso melletti Santa Maria-templomon is.
A munkát tizenöt évvel később Cristoforo Solari folytatta. A templom Via Luini felőli oldalát 1872-ben Angelo Colla fejezte be, a homlokzat pedig később, 1896-ban készült el. A templom külseje, amely ornavassói kőből épült, éppoly puritán, amilyen díszes a belseje, tele arannyal és freskókkal (Luini, Boltraffio, Bergognone, Antegnati és Campi festői ciklusai). A belső tér egyetlen hajóból áll, amelyet dongaboltozatos kis kápolnák kísérnek, fölöttük szerlianás loggiával.
Az apácák karzatának közepén egy rendkívül értékes, 1554-ben Gian Giacomo Antegnani által készített orgona áll, amelynek ajtószárnyait Francesco Medici festette temperával.
A templomot teljesen freskók borítják, amelyeket a lombard 16. század néhány legjelentősebb művésze készített, köztük Bernardino Luini, fia, Aurelio, valamint Paolo Lomazzo. Kívül megcsodálhatod a kolostor kerengőjét, a kertben pedig a két négyzet alaprajzú román kori tornyot, amelyek Maximianus egykori városfalába illeszkednek. A kolostor épületeiben jelenleg a milánói Museo Archeologico található.