Leírás
A várostól délre, egy még ma is szántóföldekkel övezett területen áll ez a kis templom, amely a művészi szépségek igazi kincsesládája. Az épület gazdag műalkotásokban, amelyek a lombard kultúra fejlődését mutatják be a 16. századtól a 19. századig, és őriz egy orgonát is, amelyet restauráltak, így újra régi pompájában ragyog.
A templom nevének megértéséhez a „ronchetti”-hez kell visszanyúlnunk: így hívták a bozótosból kiharcolt szántóföldeket. A lakosság éppen ezeken a ronchettiken telepedett le az eredeti vallási mag, a Szent Péter- és a Szent Materno-oratórium köré. A barbárok érkezésekor, különösen miután Attila hunjai feldúlták Milánót, ez a vidék a városból menekülők révén népesebbé vált: az emberek itt gyűltek össze, mert a környék megművelhető földeket kínált.
Egy okirat 1300 körül említi a Szent Péter és Pál-templomot, amikor a barbár betörések már véget értek, és Milánó a Torriani, majd a Visconti család vezetésével fokozatosan visszaszerezte önállóságát, és uralkodóvá vált Lombardiában. A Viscontik sok földet birtokoltak közvetlenül a városfalakon kívül, a középső Ronchettón, vagyis a Ronchettinón, amelyet később viscontinak is neveztek. Ez az alsó és a felső Ronchettóval együtt alkotta a Három Ronchettit. Paulinus diakónus tanúsága szerint a ronchetti vidékét már Szent Ambrus, a város védőszentje is ismerte: állítólag Milánó külvárosában bolyongott, hogy elkerülje a püspökké választását, és hiába próbált eljutni Ticinumba, vagyis Paviába.
1567. április 9-én a templomot meglátogatta Borromeo Szent Károly. Ez az egyházi esemény néhány hónappal később a Három Ronchetti plébánia megalapításához vezetett.
A templom nevének megértéséhez a „ronchetti”-hez kell visszanyúlnunk: így hívták a bozótosból kiharcolt szántóföldeket. A lakosság éppen ezeken a ronchettiken telepedett le az eredeti vallási mag, a Szent Péter- és a Szent Materno-oratórium köré. A barbárok érkezésekor, különösen miután Attila hunjai feldúlták Milánót, ez a vidék a városból menekülők révén népesebbé vált: az emberek itt gyűltek össze, mert a környék megművelhető földeket kínált.
Egy okirat 1300 körül említi a Szent Péter és Pál-templomot, amikor a barbár betörések már véget értek, és Milánó a Torriani, majd a Visconti család vezetésével fokozatosan visszaszerezte önállóságát, és uralkodóvá vált Lombardiában. A Viscontik sok földet birtokoltak közvetlenül a városfalakon kívül, a középső Ronchettón, vagyis a Ronchettinón, amelyet később viscontinak is neveztek. Ez az alsó és a felső Ronchettóval együtt alkotta a Három Ronchettit. Paulinus diakónus tanúsága szerint a ronchetti vidékét már Szent Ambrus, a város védőszentje is ismerte: állítólag Milánó külvárosában bolyongott, hogy elkerülje a püspökké választását, és hiába próbált eljutni Ticinumba, vagyis Paviába.
1567. április 9-én a templomot meglátogatta Borromeo Szent Károly. Ez az egyházi esemény néhány hónappal később a Három Ronchetti plébánia megalapításához vezetett.