Leírás
A templomot a barnabita szerzetesek számára építették a 9. században, a praetorium romjain, ahol a hagyomány szerint Szent Sándor vértanút fogva tartották. A templom központi alaprajzú, kupolája egyben a szentélyt is adja.
Feltételezések szerint az épületet Alessi tervezte, aki akkoriban Genovából visszatérve Milánóban dolgozott. A domborművekkel díszített homlokzatot két harangtorony fogja közre. A nagy templomnak otthont adó tér a régi Milánó azon kevés helyei közé tartozik, amelyeket nem érintettek a háború utáni újjáépítések.
A barokk belsőt lombard iskolájú festmények sora díszíti, amelyeket Camillo Procaccini festett a 17. és 18. század fordulóján. Ilyen az Mennybevétel a jobb oldali hajó utolsó kápolnájában; a Születés (Betlehem) a jobb oldali hajó főkápolnájában, amelyet a művész egyik legjobb alkotásaként tartanak számon; végül a Keresztre feszítés a bal oldali első kápolnában. Említésre méltó még Daniele Crespi Megostorozása és az Ossana festménye a jobb oldali első kápolnában.
Számos milánói család járult hozzá jelentős adományokkal a templom építéséhez, cserébe pedig megkapta a különböző kápolnák védnökségét. A Szent Pankrác tiszteletére szentelt kápolnában őrzik Szent Sándor földi maradványait.
A praetoriumot Torre egyik feltevése szerint „di Zebedia” néven nevezték egy parancsnoki tisztet betöltő bíró után.
Ne hagyd ki a faburkolatokat és a freskókkal díszített boltozatokat sem, amelyek a barnabita stílus szép példái.
A templom gazdag 17. századi festményekben, de Federico Bianchi, Filippo Abbiati és sok más művész freskói is megtalálhatók benne. A főoltár (1741-ből) G. B. Riccardi munkája.
Feltételezések szerint az épületet Alessi tervezte, aki akkoriban Genovából visszatérve Milánóban dolgozott. A domborművekkel díszített homlokzatot két harangtorony fogja közre. A nagy templomnak otthont adó tér a régi Milánó azon kevés helyei közé tartozik, amelyeket nem érintettek a háború utáni újjáépítések.
A barokk belsőt lombard iskolájú festmények sora díszíti, amelyeket Camillo Procaccini festett a 17. és 18. század fordulóján. Ilyen az Mennybevétel a jobb oldali hajó utolsó kápolnájában; a Születés (Betlehem) a jobb oldali hajó főkápolnájában, amelyet a művész egyik legjobb alkotásaként tartanak számon; végül a Keresztre feszítés a bal oldali első kápolnában. Említésre méltó még Daniele Crespi Megostorozása és az Ossana festménye a jobb oldali első kápolnában.
Számos milánói család járult hozzá jelentős adományokkal a templom építéséhez, cserébe pedig megkapta a különböző kápolnák védnökségét. A Szent Pankrác tiszteletére szentelt kápolnában őrzik Szent Sándor földi maradványait.
A praetoriumot Torre egyik feltevése szerint „di Zebedia” néven nevezték egy parancsnoki tisztet betöltő bíró után.
Ne hagyd ki a faburkolatokat és a freskókkal díszített boltozatokat sem, amelyek a barnabita stílus szép példái.
A templom gazdag 17. századi festményekben, de Federico Bianchi, Filippo Abbiati és sok más művész freskói is megtalálhatók benne. A főoltár (1741-ből) G. B. Riccardi munkája.