Leírás
Ráakadni a város kincseire, amelyeket néha féltékenyen őriznek, és kissé félreeső helyen bújnak meg, igazi kiváltság.
A Via Festa del Perdonóval párhuzamos egyik utcában, a milánói Állami Egyetem (Università Statale) közelében áll a Sant’Antonio Abate-templom. Első pillantásra visszafogott, klasszicista homlokzata tárul eléd, Giacomo Tazzini építész műve: ión pilaszterek tagolják, amelyek négy szoborral díszített fülkét fognak közre, középen pedig a kecses, szemöldökgerendás kapu áll.
A templom mai formája Richini munkája, aki a 17. században alakította át az épületet.
Az épületet 1582-ben emelték a teatinus atyák egy korábbi, 15. századi templom helyén, amely az antonita szerzeteseké volt. Az új templom a régiből csak a értékes téglatornyot őrizte meg, amely ma is látható, és a lombard terrakottaművészet remekműve.
A templom belseje egyhajós, dongaboltozattal fedett, gazdag stukkókkal, márványokkal és aranyozásokkal.
A figyelemre méltó freskók közé tartoznak a Carloni fivérek, Giovanni, vagyis „il Genovese”, valamint testvére, Giovan Battista alkotásai. A falakon függő festmények közül nem mehetsz el szó nélkül Giulio Cesare Procaccini (1574–1625) „Szűz Mária kis ciklusa”, Pier Francesco Mazzucchelli, azaz „il Morazzone” (1573–1626) „Születés” és „A háromkirályok imádása” című képei mellett, sem Guglielmo Caccia, „il Moncalvo” (1568–1625) freskói mellett, amelyek az Ószövetség jeleneteit ábrázolják.
A főoltár mögött Richini tervezte elegáns faragott kórusfal áll.
A templom első épülete a források szerint a 13. századra nyúlik vissza. Egy 4. századi templom helyén áll, amely később az utca nevét is adta.
A épületegyüttest 1272 után emelték az antonita szerzetesek, akik a „szent tűzben” (orbáncban) szenvedő betegek ápolásával foglalkoztak. Később Francesco Sforza elhatározta, hogy az összes kórházat a Cà Grandába (az Ospedale Maggiore-ba, amelyet Filarete tervezett) vonja össze, és a kolostor elvesztette eredeti funkcióját. Commendaként a hatalmas Trivulzio családnak adták, amelynek birtokában 1452-től egészen az 1500-as évek második feléig maradt.
A Via Festa del Perdonóval párhuzamos egyik utcában, a milánói Állami Egyetem (Università Statale) közelében áll a Sant’Antonio Abate-templom. Első pillantásra visszafogott, klasszicista homlokzata tárul eléd, Giacomo Tazzini építész műve: ión pilaszterek tagolják, amelyek négy szoborral díszített fülkét fognak közre, középen pedig a kecses, szemöldökgerendás kapu áll.
A templom mai formája Richini munkája, aki a 17. században alakította át az épületet.
Az épületet 1582-ben emelték a teatinus atyák egy korábbi, 15. századi templom helyén, amely az antonita szerzeteseké volt. Az új templom a régiből csak a értékes téglatornyot őrizte meg, amely ma is látható, és a lombard terrakottaművészet remekműve.
A templom belseje egyhajós, dongaboltozattal fedett, gazdag stukkókkal, márványokkal és aranyozásokkal.
A figyelemre méltó freskók közé tartoznak a Carloni fivérek, Giovanni, vagyis „il Genovese”, valamint testvére, Giovan Battista alkotásai. A falakon függő festmények közül nem mehetsz el szó nélkül Giulio Cesare Procaccini (1574–1625) „Szűz Mária kis ciklusa”, Pier Francesco Mazzucchelli, azaz „il Morazzone” (1573–1626) „Születés” és „A háromkirályok imádása” című képei mellett, sem Guglielmo Caccia, „il Moncalvo” (1568–1625) freskói mellett, amelyek az Ószövetség jeleneteit ábrázolják.
A főoltár mögött Richini tervezte elegáns faragott kórusfal áll.
A templom első épülete a források szerint a 13. századra nyúlik vissza. Egy 4. századi templom helyén áll, amely később az utca nevét is adta.
A épületegyüttest 1272 után emelték az antonita szerzetesek, akik a „szent tűzben” (orbáncban) szenvedő betegek ápolásával foglalkoztak. Később Francesco Sforza elhatározta, hogy az összes kórházat a Cà Grandába (az Ospedale Maggiore-ba, amelyet Filarete tervezett) vonja össze, és a kolostor elvesztette eredeti funkcióját. Commendaként a hatalmas Trivulzio családnak adták, amelynek birtokában 1452-től egészen az 1500-as évek második feléig maradt.