Leírás
A Santa Maria della Pace-templom története a 15. századra nyúlik vissza, amikor Amedeo Menez de Silva lovag, a ferencesek közé lépett portugál nemes elhatározta, hogy maga köré gyűjt egy csoport ferences szerzetest, hogy békét hirdessenek a polgári zavargásoktól kimerült városban.
Így 1476-ban Bianca Maria Sforza és fia, Galeazzo Maria adományának köszönhetően megkezdődhetett a templom és a hozzá tartozó kolostor építése.
Az épületet Guiniforte Solari építész tervezte, 1497-ben szentelték fel, és a Szűz Mária nevét kapta, a béke hívó szavaként. Az évek során azonban az épület több tulajdonoson ment keresztül, és több célt is szolgált. 1805-ben, Napóleon érkezésével megfosztották szentségétől, fegyverraktárrá és lovasiskolává alakították. 1900-ban a Bagatti-Valsecchi nemesi család vásárolta meg, akik egy zenei társaság székhelyévé tették, és koncertteremként működött. 1905-ben a Santa Maria Riparatrice nővérekhez került, és az újraszentelés után ismét istentiszteletek színhelye lett. 1967-ben az épületet a Szent Sír Lovagrend vásárolta meg, amely a mai napig itt tartja szertartásait.
Ma a 15. századi templom a lombard művészet emléke: az egyhajós, öt boltszakaszból álló, keresztboltozatokkal fedett épület mellett egy nagy, 16. századi harangtorony áll.
A belső tér gazdag freskókban, stukkókban és festményekben, amelyek a kápolnák boltozatait díszítik. Ezek olyan művészek remekművei, mint Gaudenzio Ferrari, Bernardo Luini, Lorenzo Crespi és Giulio Cesare Procaccini.
A templomban, a főoltártól balra eső kápolnában a Szűz Mária ábrázolása látható, akinek ruháját a „pax” (béke) szó díszíti. A szó többször is feltűnik a templom belsejében és külső részén, például a központi kapu egyik rózsaablakán. Ez a templom születésére utal, amelyet a város békéjének jelképének szántak.
Történelmi tanúság a belsejében álló impozáns, még ma is működő orgona is, amely arra az időszakra emlékeztet, amikor a templom a zenei társaság székhelye volt.
Így 1476-ban Bianca Maria Sforza és fia, Galeazzo Maria adományának köszönhetően megkezdődhetett a templom és a hozzá tartozó kolostor építése.
Az épületet Guiniforte Solari építész tervezte, 1497-ben szentelték fel, és a Szűz Mária nevét kapta, a béke hívó szavaként. Az évek során azonban az épület több tulajdonoson ment keresztül, és több célt is szolgált. 1805-ben, Napóleon érkezésével megfosztották szentségétől, fegyverraktárrá és lovasiskolává alakították. 1900-ban a Bagatti-Valsecchi nemesi család vásárolta meg, akik egy zenei társaság székhelyévé tették, és koncertteremként működött. 1905-ben a Santa Maria Riparatrice nővérekhez került, és az újraszentelés után ismét istentiszteletek színhelye lett. 1967-ben az épületet a Szent Sír Lovagrend vásárolta meg, amely a mai napig itt tartja szertartásait.
Ma a 15. századi templom a lombard művészet emléke: az egyhajós, öt boltszakaszból álló, keresztboltozatokkal fedett épület mellett egy nagy, 16. századi harangtorony áll.
A belső tér gazdag freskókban, stukkókban és festményekben, amelyek a kápolnák boltozatait díszítik. Ezek olyan művészek remekművei, mint Gaudenzio Ferrari, Bernardo Luini, Lorenzo Crespi és Giulio Cesare Procaccini.
A templomban, a főoltártól balra eső kápolnában a Szűz Mária ábrázolása látható, akinek ruháját a „pax” (béke) szó díszíti. A szó többször is feltűnik a templom belsejében és külső részén, például a központi kapu egyik rózsaablakán. Ez a templom születésére utal, amelyet a város békéjének jelképének szántak.
Történelmi tanúság a belsejében álló impozáns, még ma is működő orgona is, amely arra az időszakra emlékeztet, amikor a templom a zenei társaság székhelye volt.