Leírás
A Cenacolo Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája, amelyet a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának falára festett, az azonos nevű templom mellett. Az Utolsó vacsora legismertebb ábrázolása: mérete nagyjából 4,6 × 8,8 méter, és a templommal együtt az UNESCO világörökség része.
Leonardo 1494 és 1498 között festette Ludovico il Moro megrendelésére. A jelenet pillanata az, amikor Jézus bejelenti, hogy a tizenkettő közül egy elárulja őt: az apostolok döbbenten vagy hitetlenkedve reagálnak. Júdás a pénzeszacskót szorongatja, és a zűrzavarban felborítja a sótartót.
A szemközti falon Donato Montorfano Keresztre feszítése látható 1495-ből, hagyományos felépítésben: hasznos összehasonlítás ahhoz, hogy megértsd, mennyire újszerű volt az Utolsó vacsora. Fent, a jelenet felett három lunetta fut végig a Sforza-család címereivel, gyümölcs- és levélfüzérek között.
A templom is megér egy látogatást. Ludovico il Moro a Sforzák mauzóleumának szánta, ezért építtette meg a tribunát, a féltekés kupolával fedett nagy kockát, amelyet a hagyomány Bramantének tulajdonít.
Belül csupa fekete kör látszik a fehér vakolaton, kívül tizenhat oldalú tambur zárja le. 1497-ben itt temették el Ludovico feleségét, Beatrice d'Estét, aki huszonkét évesen halt meg.
A tribuna mellett található a Békák kerengője, amely kicsi és tökéletesen négyzet alakú, oldalanként öt égetett agyag árkáddal. A nevét a közepén álló kút bronzbékáiról kapta.
1943 augusztusa: a bombák szétroncsolják a szerzetesek refektóriumát. A boltozat leszakad, a keleti fal ledől. Egyedül az Utolsó vacsorát őrző fal marad állva, homokzsákokból épített fal mögött.
A mestermű ennél sokkal rosszabbat is túlélt. Leonardo nem szerette a freskót, mert túl gyors volt egy olyan művésznek, aki folyton újragondolta a dolgait. Ezért a falra úgy festett, mintha táblakép lenne, száraz technikával. Zseniális ötlet volt, de egyben a veszte is.
A nedvesség azonnal elkezdte morzsolni a festéket. Vasari 1566-ban már csak „egy elhalványult foltot” látott. Aztán jöttek a restaurátorok javításai, majd a több mint húsz évig tartó, 1999-ben befejezett restaurálás visszaadta, ami megmaradt. A felfedezések közé tartozik a szeghely Krisztus feje mellett: Leonardo itt rögzítette a zsinórokat a perspektíva megrajzolásához.
Ne hagyd ki
• A Cenacolót.
• Montorfano Keresztre feszítését.
• A reneszánsz tribunát.
• A Békák kerengőjét.
Tudtad?
• A szeg helye a festmény teljes perspektívájának eltűnési pontja.
• 1993-ban a templomot kisebb bazilika rangjára emelték.
Leonardo 1494 és 1498 között festette Ludovico il Moro megrendelésére. A jelenet pillanata az, amikor Jézus bejelenti, hogy a tizenkettő közül egy elárulja őt: az apostolok döbbenten vagy hitetlenkedve reagálnak. Júdás a pénzeszacskót szorongatja, és a zűrzavarban felborítja a sótartót.
A szemközti falon Donato Montorfano Keresztre feszítése látható 1495-ből, hagyományos felépítésben: hasznos összehasonlítás ahhoz, hogy megértsd, mennyire újszerű volt az Utolsó vacsora. Fent, a jelenet felett három lunetta fut végig a Sforza-család címereivel, gyümölcs- és levélfüzérek között.
A templom is megér egy látogatást. Ludovico il Moro a Sforzák mauzóleumának szánta, ezért építtette meg a tribunát, a féltekés kupolával fedett nagy kockát, amelyet a hagyomány Bramantének tulajdonít.
Belül csupa fekete kör látszik a fehér vakolaton, kívül tizenhat oldalú tambur zárja le. 1497-ben itt temették el Ludovico feleségét, Beatrice d'Estét, aki huszonkét évesen halt meg.
A tribuna mellett található a Békák kerengője, amely kicsi és tökéletesen négyzet alakú, oldalanként öt égetett agyag árkáddal. A nevét a közepén álló kút bronzbékáiról kapta.
1943 augusztusa: a bombák szétroncsolják a szerzetesek refektóriumát. A boltozat leszakad, a keleti fal ledől. Egyedül az Utolsó vacsorát őrző fal marad állva, homokzsákokból épített fal mögött.
A mestermű ennél sokkal rosszabbat is túlélt. Leonardo nem szerette a freskót, mert túl gyors volt egy olyan művésznek, aki folyton újragondolta a dolgait. Ezért a falra úgy festett, mintha táblakép lenne, száraz technikával. Zseniális ötlet volt, de egyben a veszte is.
A nedvesség azonnal elkezdte morzsolni a festéket. Vasari 1566-ban már csak „egy elhalványult foltot” látott. Aztán jöttek a restaurátorok javításai, majd a több mint húsz évig tartó, 1999-ben befejezett restaurálás visszaadta, ami megmaradt. A felfedezések közé tartozik a szeghely Krisztus feje mellett: Leonardo itt rögzítette a zsinórokat a perspektíva megrajzolásához.
Ne hagyd ki
• A Cenacolót.
• Montorfano Keresztre feszítését.
• A reneszánsz tribunát.
• A Békák kerengőjét.
Tudtad?
• A szeg helye a festmény teljes perspektívájának eltűnési pontja.
• 1993-ban a templomot kisebb bazilika rangjára emelték.