Leírás
A Santa Maria Incoronata-templom egy különlegessége azonnal szembeötlik a látogatónak: két, eredetileg különálló épületből áll, amelyeket 1484-ben egyesítettek. Az első, a mai jobb oldali hajó, Francesco Sforza akaratából épült 1451-től; a második, amely csak kevéssé tér el tőle, néhány évvel később készült.
A belső teret egykor freskók és festménysorozatok díszítették, ma azonban nagyrészt be van meszelve.
A kereszthajtásos, pillérekkel megtámasztott templom jobb oldalán három soklapú kápolna található.
1484 körül fejezték be (egyes történészek szerint az évszám 1487 is lehet). Az építész neve ismeretlen, bár egyes szakértők Pietro Antonio Solarinak tulajdonítják, aki a déli hajó tervezője lehetett.
A templomelőtérről nézve bal oldali, régebbi templomot a San Marco-i remete atyák vezették, és Santa Maria di Garegnanónak hívták.
A 15. század elején a szent hely mellett kolostort emeltek az ágostonrendi atyáknak, akik késő gótikus stílusban felújították az ősi templomot. Mivel a munkák éppen Francesco Sforza milánói herceggé koronázásakor (1451) fejeződtek be, a templomot Santa Maria Incoronatának nevezték el, és az új úrnak ajánlották. Néhány évvel később Bianca Maria, Cremona úrnője, férje temploma mellé egy szinte teljesen azonos templomot építtetett, sőt úgy, hogy összekapcsolódjon vele, és egyetlen templomot alkossanak. A templomban számos igazán figyelemre méltó mű látható, például Bergognone „A sajtó alatt összenyomott Krisztus” című alkotása, valamint Szent Tolentinói Miklós életét ábrázoló szép, élénk barokk freskósorozat, amely valószínűleg Ciro Ferri munkája.
Különösen érdekes a templomhoz tartozó kolostor könyvtára, amely az emeleten található. Három hajós, karcsú oszlopok tartják, amelyek közül néhányon megmaradt az eredeti műmárvány díszítés. Különlegessége, hogy Milánó azon kevés festett könyvtárainak egyike, amely napjainkig fennmaradt. A súlyosan károsodott festményeket vakolat- és meszelésrétegek alatt fedezték fel, amelyek eltakarták őket. Helyreállításuk 2000-ben fejeződött be. A középső hajó boltozatán jól látható a sugárzó nap, Szent Ágoston jelképe, a lunettákon pedig az egyházatyákat ábrázolták. A kolostornak ez a része híres volt, mert fontos kulturális kört alkotott: a város értelmiségiei és neves személyiségei egész könyv- és kódexgyűjteményeket adományoztak neki, amelyeket ma az Ambrosiana Könyvtár őriz. Az ebédlőben ezenkívül az egyik falat egy 16. század első évtizedében készült Keresztre feszítés-freskó díszítette, amelyet később feldaraboltak, és a templomon kívülre helyeztek.
A belső teret egykor freskók és festménysorozatok díszítették, ma azonban nagyrészt be van meszelve.
A kereszthajtásos, pillérekkel megtámasztott templom jobb oldalán három soklapú kápolna található.
1484 körül fejezték be (egyes történészek szerint az évszám 1487 is lehet). Az építész neve ismeretlen, bár egyes szakértők Pietro Antonio Solarinak tulajdonítják, aki a déli hajó tervezője lehetett.
A templomelőtérről nézve bal oldali, régebbi templomot a San Marco-i remete atyák vezették, és Santa Maria di Garegnanónak hívták.
A 15. század elején a szent hely mellett kolostort emeltek az ágostonrendi atyáknak, akik késő gótikus stílusban felújították az ősi templomot. Mivel a munkák éppen Francesco Sforza milánói herceggé koronázásakor (1451) fejeződtek be, a templomot Santa Maria Incoronatának nevezték el, és az új úrnak ajánlották. Néhány évvel később Bianca Maria, Cremona úrnője, férje temploma mellé egy szinte teljesen azonos templomot építtetett, sőt úgy, hogy összekapcsolódjon vele, és egyetlen templomot alkossanak. A templomban számos igazán figyelemre méltó mű látható, például Bergognone „A sajtó alatt összenyomott Krisztus” című alkotása, valamint Szent Tolentinói Miklós életét ábrázoló szép, élénk barokk freskósorozat, amely valószínűleg Ciro Ferri munkája.
Különösen érdekes a templomhoz tartozó kolostor könyvtára, amely az emeleten található. Három hajós, karcsú oszlopok tartják, amelyek közül néhányon megmaradt az eredeti műmárvány díszítés. Különlegessége, hogy Milánó azon kevés festett könyvtárainak egyike, amely napjainkig fennmaradt. A súlyosan károsodott festményeket vakolat- és meszelésrétegek alatt fedezték fel, amelyek eltakarták őket. Helyreállításuk 2000-ben fejeződött be. A középső hajó boltozatán jól látható a sugárzó nap, Szent Ágoston jelképe, a lunettákon pedig az egyházatyákat ábrázolták. A kolostornak ez a része híres volt, mert fontos kulturális kört alkotott: a város értelmiségiei és neves személyiségei egész könyv- és kódexgyűjteményeket adományoztak neki, amelyeket ma az Ambrosiana Könyvtár őriz. Az ebédlőben ezenkívül az egyik falat egy 16. század első évtizedében készült Keresztre feszítés-freskó díszítette, amelyet később feldaraboltak, és a templomon kívülre helyeztek.