Leírás
A Colonne di San Lorenzo tizenhat római oszlop, amely sorban áll a San Lorenzo-bazilika előtt, nem sokkal a Porta Ticinese után. A császárkori Milánó egyik ritka, még a helyén álló emléke, és a milánóiak egyik legkedveltebb látványa.
Az oszlopok márványból készültek, nagyjából hét és fél méter magasak, a korinthoszi fejezeteik pedig az architrávot tartják. Középen egy boltív áll, tetején egy kis oszloppal, amely keresztet visel.
Úgy tűnik, mintha mindig is itt álltak volna, de nem itt születtek. A 2. vagy 3. századi római épületekből származnak, talán egy pogány templomból a mai Piazza Santa Maria Beltrade környékén, és azért hozták ide őket, hogy kiegészítsék a San Lorenzo-bazilikát.
Ez meg is látszik: a fejezetek két különböző épületből érkeztek, ezért nem teljesen egyformák. Az alacsonyabbakra téglából készült magasítást tettek, hogy egy szintbe kerüljenek a többivel.
Az oszlopsor mai formáját a középkorban, a 11. és 12. század között nyerte el, amikor hozzáépítették az architráv tégla részeit és a keresztes boltívet.
Ne hagyd ki a bazilikához simuló Sant'Aquilino-kápolnát sem, amelyben római kori mozaikok láthatók.
Az oszlopok előtti tér viszont fiatal. 1935-ig az oszlopok és a templom között egy egész háztömbnyi népi lakóház állt: lebontották, hogy a bazilika több teret és nagyobb monumentalitást kapjon.
A helyére 1937-ben felállították Constantinus császár bronzszobrát, amely egy Rómában őrzött késő antik eredeti modern másolata. Constantinus az a császár, akinek rendelete 313-ban vallásszabadságot hozott Milánóba.
A milánóiak számára az oszlopoknak érzelmi értékük van: ők az ókori Mediolanum legláthatóbb nyomai, amely túlélte a gótokat, Barbarossát és a második világháború bombázásait.
A téren villamossínek haladnak át, amelyeket az 1990-es években az oszlopokon túlra helyeztek át. Körülötte a város egyik legélénkebb negyede terül el kocsmákkal, üzletekkel, valamint a bazilikával, kápolnáival és tornyaival.
Az oszlopok márványból készültek, nagyjából hét és fél méter magasak, a korinthoszi fejezeteik pedig az architrávot tartják. Középen egy boltív áll, tetején egy kis oszloppal, amely keresztet visel.
Úgy tűnik, mintha mindig is itt álltak volna, de nem itt születtek. A 2. vagy 3. századi római épületekből származnak, talán egy pogány templomból a mai Piazza Santa Maria Beltrade környékén, és azért hozták ide őket, hogy kiegészítsék a San Lorenzo-bazilikát.
Ez meg is látszik: a fejezetek két különböző épületből érkeztek, ezért nem teljesen egyformák. Az alacsonyabbakra téglából készült magasítást tettek, hogy egy szintbe kerüljenek a többivel.
Az oszlopsor mai formáját a középkorban, a 11. és 12. század között nyerte el, amikor hozzáépítették az architráv tégla részeit és a keresztes boltívet.
Ne hagyd ki a bazilikához simuló Sant'Aquilino-kápolnát sem, amelyben római kori mozaikok láthatók.
Az oszlopok előtti tér viszont fiatal. 1935-ig az oszlopok és a templom között egy egész háztömbnyi népi lakóház állt: lebontották, hogy a bazilika több teret és nagyobb monumentalitást kapjon.
A helyére 1937-ben felállították Constantinus császár bronzszobrát, amely egy Rómában őrzött késő antik eredeti modern másolata. Constantinus az a császár, akinek rendelete 313-ban vallásszabadságot hozott Milánóba.
A milánóiak számára az oszlopoknak érzelmi értékük van: ők az ókori Mediolanum legláthatóbb nyomai, amely túlélte a gótokat, Barbarossát és a második világháború bombázásait.
A téren villamossínek haladnak át, amelyeket az 1990-es években az oszlopokon túlra helyeztek át. Körülötte a város egyik legélénkebb negyede terül el kocsmákkal, üzletekkel, valamint a bazilikával, kápolnáival és tornyaival.