Leírás
Az ipari építészet értékes példája: a kocsiszín 1912-ből származik, és Milánó legrégebbi kocsiszíne. A nemrég felújított épület központi vasszerkezetű, oszlopokra és rácsos tartókra támaszkodik, amelyek cserépfedést, felülvilágítókat és üvegezett felületeket tartanak. Alapterülete csaknem 30 ezer négyzetméter.
A kocsiszín az ATM öt villamoskocsiszíne közül a legnagyobb.
Körülbelül 420 ember dolgozik itt, közülük 375 vezető, akik tíz vonalat szolgálnak ki. Reggel 106 szerelvény indul ki a kocsiszínből, az első hajnali 3:53-kor.
Az épületben történelmi kocsikat is őriznek, például a „701-est”, amely az egyik a két megmaradt példány közül, amelyek eredeti belső tere megvan, és nem alakították át homokszóróvá; az 1930-as évekből származó „1503-ast”; a kéttengelyes „609-est”; az „1699-est”, becenevén „tramito”; végül az „1723-ast”, amelyet éttermi szolgáltatással ellátott turistavillamossá alakítottak át.
A kocsiszín a Fabbrica del Vapore közelében áll, amely a milánói közlekedési ipar másik történelmi helyszíne, ma rendezvények otthona.
A nyári időszakban zenei előadásokat is szerveznek (egy rövid operaévadot is beleértve).
A kocsiszín az ATM öt villamoskocsiszíne közül a legnagyobb.
Körülbelül 420 ember dolgozik itt, közülük 375 vezető, akik tíz vonalat szolgálnak ki. Reggel 106 szerelvény indul ki a kocsiszínből, az első hajnali 3:53-kor.
Az épületben történelmi kocsikat is őriznek, például a „701-est”, amely az egyik a két megmaradt példány közül, amelyek eredeti belső tere megvan, és nem alakították át homokszóróvá; az 1930-as évekből származó „1503-ast”; a kéttengelyes „609-est”; az „1699-est”, becenevén „tramito”; végül az „1723-ast”, amelyet éttermi szolgáltatással ellátott turistavillamossá alakítottak át.
A kocsiszín a Fabbrica del Vapore közelében áll, amely a milánói közlekedési ipar másik történelmi helyszíne, ma rendezvények otthona.
A nyári időszakban zenei előadásokat is szerveznek (egy rövid operaévadot is beleértve).