Leírás
A város időnként szusszan egyet. Ilyenkor bukkannak fel váratlanul terek és kis terecskék, hogy megtörjék az utcák és a főútvonalak egyhangúságát. Így van ez a Piazza Santa Eufemián is, ahol szinte meghúzódik a egykori San Paolo Converso alle Monache-templom, amely visszafogott, kissé félreeső épületnek tűnik. Néhány fa részben eltakarja a homlokzatát.
A templom legfőbb értékei közé tartozik a gazdag díszítés, a különleges építészeti megoldások és néhány érdekes 16. századi festmény.
Az épületet egy nemasszony, Paola Ludovica Torelli, Guastalla grófnője építtette: miután eladta gazdag hűbérbirtokát, az árát egy templom és egy kolostor építésére szánta az általa frissen alapított angyali anyák (Madri Angeliche) rendje számára.
A templom építése 1549. március 1-jén kezdődött.
Az épület egyetlen hajóból áll, dongaboltozattal fedett terét két részre osztották. A külső rész nyitva állt a nyilvánosság előtt, mindkét oldalán négy-négy kápolnával; a belső rész, amely akkoriban az apácáknak volt fenntartva, oldalanként öt kápolnát számlál.
A második világháború után a templomot egy ismert lemezkiadó használta hangstúdióként.
1995. december 21-én érsekségi rendelettel világi használatra jelölték ki, majd a Fondazione Metropolitan kezelésébe került, amely többfunkciós térré alakította kulturális rendezvények és egyéb események számára.
A kéttagolású, monumentális homlokzat építése 1611-ben kezdődött. Gazdag díszítése és az erősen kiugró elemek adta fény-árnyék játék jellemzi.
A kapu felett a „Szent Pál megtérése” című magasdombormű látható; ugyanez a téma tér vissza a szentély freskóján is, a „Csoda” és a „Vértanúság” jelenetével együtt. A freskók Antonio Campi alkotásai (1564).
A templom legfőbb értékei közé tartozik a gazdag díszítés, a különleges építészeti megoldások és néhány érdekes 16. századi festmény.
Az épületet egy nemasszony, Paola Ludovica Torelli, Guastalla grófnője építtette: miután eladta gazdag hűbérbirtokát, az árát egy templom és egy kolostor építésére szánta az általa frissen alapított angyali anyák (Madri Angeliche) rendje számára.
A templom építése 1549. március 1-jén kezdődött.
Az épület egyetlen hajóból áll, dongaboltozattal fedett terét két részre osztották. A külső rész nyitva állt a nyilvánosság előtt, mindkét oldalán négy-négy kápolnával; a belső rész, amely akkoriban az apácáknak volt fenntartva, oldalanként öt kápolnát számlál.
A második világháború után a templomot egy ismert lemezkiadó használta hangstúdióként.
1995. december 21-én érsekségi rendelettel világi használatra jelölték ki, majd a Fondazione Metropolitan kezelésébe került, amely többfunkciós térré alakította kulturális rendezvények és egyéb események számára.
A kéttagolású, monumentális homlokzat építése 1611-ben kezdődött. Gazdag díszítése és az erősen kiugró elemek adta fény-árnyék játék jellemzi.
A kapu felett a „Szent Pál megtérése” című magasdombormű látható; ugyanez a téma tér vissza a szentély freskóján is, a „Csoda” és a „Vértanúság” jelenetével együtt. A freskók Antonio Campi alkotásai (1564).