Leírás
Tulipánfák és vadhársak adják a hátteret a kis tavat körülölelő kőbalusztrádokhoz. A Guastalla-park minden szöglete gyönyörű, és ideális hely, ha szeretsz a szabadban lenni, futni vagy biciklizni egyet. A kertben felszerelt játszótér is van, ahol a gyerekek kedvükre játszhatnak és szaladgálhatnak. A kutyák is szívesen látott vendégek, számukra külön bekerített területeket alakítottak ki.
Az egészen 1555-ig visszanyúló park „olasz kert” stílusában épült, és rengeteg építészeti szépséget rejt. A környező természet csak még jobban kiemeli a barokk halastavat, a 17. századi edikulát, amelyben a „Mária Magdolna angyalok kíséretében” című terrakotta és stukkó szoborcsoport látható, valamint Luigi Cagnola klasszicista kis templomát.
A milánói Guastalla-kertet 1938-ban vásárolta meg Milánó városa, a felújítás tervezését Gerla építészre, a botanikai részt pedig Fassi mérnökre bízta. Az ősi fákban, ösvényekben, sétányokban, szökőkutakban gazdag, halastóval is büszkélkedő kert 1939-ben Milánó első közparkja lett, és ma is a város egyik legkedveltebbje.
A kert nevét alapítójáról, Paola Ludovica Torellóról, Guastalla grófnőjéről kapta, aki 1499-ben született, és mindössze 29 évesen megözvegyült. Miután hűbérbirtokát eladta a Gonzagáknak, Milánóba költözött. Az így szerzett vagyonból először az angelikai apácák kolostorát alapította meg, majd a szegény és tanulatlan lányok keresztény neveltetésének szentelte magát. Ludovica így 1557-ben telket vásárolt a Porta Tosánál, a Ca’ Granda kórház közelében, ahol a leánykollégium épülete mellett a kertet is kialakították.
Ki ne hagyd az Önkéntes Ökológiai Őrök (Guardie Ecologiche Volontarie) által kialakított botanikai tanösvényt: egy ingyenesen osztogatott kis kalauz mutatja be, a fákat és cserjéket pedig szerteszét elhelyezett táblák jelölik. Közülük is kiemelkedik a szivarfa (Catalpa bignonioides „Walt”), amely csavarodott, monumentális törzsével és aszimmetrikus koronájával szinte növényi szobornak hat, valamint egy bükkcsoport (Fagus sylvatica „Asplenifolia”), amely árnyékot ad a játszótérnek.
Az egészen 1555-ig visszanyúló park „olasz kert” stílusában épült, és rengeteg építészeti szépséget rejt. A környező természet csak még jobban kiemeli a barokk halastavat, a 17. századi edikulát, amelyben a „Mária Magdolna angyalok kíséretében” című terrakotta és stukkó szoborcsoport látható, valamint Luigi Cagnola klasszicista kis templomát.
A milánói Guastalla-kertet 1938-ban vásárolta meg Milánó városa, a felújítás tervezését Gerla építészre, a botanikai részt pedig Fassi mérnökre bízta. Az ősi fákban, ösvényekben, sétányokban, szökőkutakban gazdag, halastóval is büszkélkedő kert 1939-ben Milánó első közparkja lett, és ma is a város egyik legkedveltebbje.
A kert nevét alapítójáról, Paola Ludovica Torellóról, Guastalla grófnőjéről kapta, aki 1499-ben született, és mindössze 29 évesen megözvegyült. Miután hűbérbirtokát eladta a Gonzagáknak, Milánóba költözött. Az így szerzett vagyonból először az angelikai apácák kolostorát alapította meg, majd a szegény és tanulatlan lányok keresztény neveltetésének szentelte magát. Ludovica így 1557-ben telket vásárolt a Porta Tosánál, a Ca’ Granda kórház közelében, ahol a leánykollégium épülete mellett a kertet is kialakították.
Ki ne hagyd az Önkéntes Ökológiai Őrök (Guardie Ecologiche Volontarie) által kialakított botanikai tanösvényt: egy ingyenesen osztogatott kis kalauz mutatja be, a fákat és cserjéket pedig szerteszét elhelyezett táblák jelölik. Közülük is kiemelkedik a szivarfa (Catalpa bignonioides „Walt”), amely csavarodott, monumentális törzsével és aszimmetrikus koronájával szinte növényi szobornak hat, valamint egy bükkcsoport (Fagus sylvatica „Asplenifolia”), amely árnyékot ad a játszótérnek.