Leírás
A Bagatti Valsecchi Múzeum egy úri ház Milánó központjában, amelyet a 19. század végén a lombard reneszánsz paloták mintájára rendeztek be, és azóta is érintetlen maradt. Európa egyik legjobb állapotban megőrzött házmúzeuma: utazás a 15. századba, a 19. század szemével.
A különlegessége az összhatás. Az épületet, a mennyezeteket, a frízeket, a bútorokat és a festményeket egységes egésznek szánták: nem egy múzeum termeiként, hanem egy valódi otthon szobáiként, ahol a két testvér, Fausto és Giuseppe Bagatti Valsecchi mindennap élt.
A berendezési tárgyak közül ne hagyd ki a faragott fából készült valtellinai ágyat, amely a 15–16. századból származó eredeti darab, valamint a reneszánsz kandallók különleges gyűjteményét, amelyek minden szobának egyedi karaktert adnak.
A falakon 15–16. századi festmények függenek: a kiemelkedő darab Giovanni Bellini Szent Justina képe, Gentile Bellini, Giampietrino és Lorenzo di Niccolò művei mellett. Érdemes megnézni a testvérek könyvtárát is, benne Vitruvius és Serlio értekezéseivel, valamint az európai múzeumok katalógusaival: ezekből a kézikönyvekből tanulmányoztak minden apró részletet.
A két testvér, a Varedóból származó ügyvédek, a lombard úri rezidenciák nyomán bővítették ki a családi palotát. 1883-ban avatták fel a homlokzatot, majd minden szobát régi tárgyakkal töltöttek meg, nem pusztán gyűjtőként, hanem azért, hogy valóban ott éljenek, reneszánsz urakként.
És ha egy régi darabot nem találtak? Kiváló kézműveseknél készíttették újra, olyan pontosan, hogy az eredetik és a másolatok egymás mellett, zökkenők nélkül megférnek.
Mégsem voltak otthonukba zárkózott nosztalgikusok. Szenvedélyes sportolókként úttörő módon próbálták ki koruk újdonságait, például a velocipédet és a hőlégballont, és a milánói gyűjtők fontos viszonyítási pontjává váltak.
1974-ben az örökösök alapítványt hoztak létre, hogy megnyissák a gyűjteményeket a nagyközönség előtt; 1975-ben a palotát Lombardia régió vásárolta meg, és 1994 óta a ház múzeumként működik. A milánói Házmúzeumok hálózatának tagja.
A különlegessége az összhatás. Az épületet, a mennyezeteket, a frízeket, a bútorokat és a festményeket egységes egésznek szánták: nem egy múzeum termeiként, hanem egy valódi otthon szobáiként, ahol a két testvér, Fausto és Giuseppe Bagatti Valsecchi mindennap élt.
A berendezési tárgyak közül ne hagyd ki a faragott fából készült valtellinai ágyat, amely a 15–16. századból származó eredeti darab, valamint a reneszánsz kandallók különleges gyűjteményét, amelyek minden szobának egyedi karaktert adnak.
A falakon 15–16. századi festmények függenek: a kiemelkedő darab Giovanni Bellini Szent Justina képe, Gentile Bellini, Giampietrino és Lorenzo di Niccolò művei mellett. Érdemes megnézni a testvérek könyvtárát is, benne Vitruvius és Serlio értekezéseivel, valamint az európai múzeumok katalógusaival: ezekből a kézikönyvekből tanulmányoztak minden apró részletet.
A két testvér, a Varedóból származó ügyvédek, a lombard úri rezidenciák nyomán bővítették ki a családi palotát. 1883-ban avatták fel a homlokzatot, majd minden szobát régi tárgyakkal töltöttek meg, nem pusztán gyűjtőként, hanem azért, hogy valóban ott éljenek, reneszánsz urakként.
És ha egy régi darabot nem találtak? Kiváló kézműveseknél készíttették újra, olyan pontosan, hogy az eredetik és a másolatok egymás mellett, zökkenők nélkül megférnek.
Mégsem voltak otthonukba zárkózott nosztalgikusok. Szenvedélyes sportolókként úttörő módon próbálták ki koruk újdonságait, például a velocipédet és a hőlégballont, és a milánói gyűjtők fontos viszonyítási pontjává váltak.
1974-ben az örökösök alapítványt hoztak létre, hogy megnyissák a gyűjteményeket a nagyközönség előtt; 1975-ben a palotát Lombardia régió vásárolta meg, és 1994 óta a ház múzeumként működik. A milánói Házmúzeumok hálózatának tagja.