Leírás
A múzeum 1995-ben nyílt meg, a híres vállalat fennállásának százötvenedik évfordulója alkalmából. 800 négyzetméteren terül el, és a szeszfőzdék minden hagyományos munkatere megtalálható benne: a gyógynövény-laboratóriumtól a hordók feldolgozására szolgáló termeken át egészen a könyvelőirodáig.
A Múzeum bemutatja a cég történetének valamennyi állomását. 1845-ben a milánói Bernardino Branca, akinek családja a Cernobbio melletti vidékről származott, Pallanzában megnyitotta a „Caffè del Portichetto” kávéházat, ahol saját használatra elkészítette az első fernetet. 1862-ben visszatért Milánóba, és megalapította a Fratelli Branca likőr- és szirupgyárat (a három fiú, Luigi, Giuseppe és Stefano után kapta a nevét), majd megkezdte a termék forgalmazását. A siker akkora volt, hogy végigkísérte az egész huszadik századot. A cég termékei között ma számos közismert italt találunk: Brancamenta, Stravecchio Branca, Grappe Candolini, a Sensèa különlegességek sorozata, Caffè Borghetti, Punt e Mes, Carpano Bianco, Classico és Antica Formula, Sambuca Borghetti. Ezek mellett 1985 óta ott vannak a Villa Branca termékei is (bor és extra szűz olívaolaj a Chianti Classico szívéből), amelyeknek történetét szintén a Múzeum dokumentálja.
A gyűjtemény része a Fratelli Branca első hirdetése, amely 1865. február 14-én jelent meg a mérsékelt milánói napilapban, a „La Perseveranzában” (Milánóban adták ki 1859 és 1922 között). Ebben a nagyjából 10x10 cm-es hirdetésben a Fernet-Branca még csak „Fernet” néven szerepel, és „lázcsillapítóként, féregűzőként, tonikként, erősítőként, melegítőként és koleraellenes szerként” dicsérik.
A cég első védjegye a „Novare serbardo” (megújítani megőrizve) latin jelmondat jegyében készült. Leopoldo Metlicovitz, a neves illusztrátor (Marcello Dudovich egyik mestere) tervezte: egy sas tartja a Fernet-palackot, alatta a földgömb. 1893-ból származik, a cég 1895-ös naptárában jelent meg először, a Nemzetgazdasági Minisztériumnál pedig 1905. november 27-én jegyezték be.
A Fernetet kezdetben „gyomorerősítő likőrként” hirdették, később emésztést segítő likőrként mutatták be.
Kivételes a szecessziós (Liberty) plakátok és naptárak gyűjteménye is, amelyek illusztrációit ügyesen a francia példákból merítették, vagy egyenesen az Alpokon túli ügynökségektől vásárolták, és ez hozzájárult a cég sikeréhez. A Fratelli Branca Toulouse-Lautrec, Steinlen és Chéret műveit figyelve, gondosan kiválasztott kromolitográfus nyomdákban nagy, színes plakátokat nyomatott, amelyek főként 1914-ig az olasz Liberty „aranykorát” jelezték. Lenyűgöző gyűjtemény, olyan művészekkel, mint Giuseppe Amisani, Elio Stelminig, Plinio Codognato, Osvaldo Ballerio, Achille Luciano Mauzan és Leopoldo Metlicovitz.
A Múzeum Milánó modernitásba való átmenetének egyik jelentős állomását mutatja be. A látogatókat leginkább a híres Fernetről szóló dokumentáció ragadja meg: titkos receptjét soha nem fedték fel, ma is a család őrzi, és az idők során nem változott. A Fernet jelentősen hozzájárult a lombard és az olasz gazdaság fejlődéséhez a tizenkilencedik század második felében és a huszadik század elején.
A világ minden tájára exportált Fernet rangos elismeréseket és díjakat nyert Olaszországban és Európában: Firenzében 1861-ben, Londonban 1862-ben, Párizsban 1867-ben, Bécsben 1873-ban. Az Egyesült Államokban pedig Philadelphiában, Melbourne-ben és Chicagóban.
A Múzeum bemutatja a cég történetének valamennyi állomását. 1845-ben a milánói Bernardino Branca, akinek családja a Cernobbio melletti vidékről származott, Pallanzában megnyitotta a „Caffè del Portichetto” kávéházat, ahol saját használatra elkészítette az első fernetet. 1862-ben visszatért Milánóba, és megalapította a Fratelli Branca likőr- és szirupgyárat (a három fiú, Luigi, Giuseppe és Stefano után kapta a nevét), majd megkezdte a termék forgalmazását. A siker akkora volt, hogy végigkísérte az egész huszadik századot. A cég termékei között ma számos közismert italt találunk: Brancamenta, Stravecchio Branca, Grappe Candolini, a Sensèa különlegességek sorozata, Caffè Borghetti, Punt e Mes, Carpano Bianco, Classico és Antica Formula, Sambuca Borghetti. Ezek mellett 1985 óta ott vannak a Villa Branca termékei is (bor és extra szűz olívaolaj a Chianti Classico szívéből), amelyeknek történetét szintén a Múzeum dokumentálja.
A gyűjtemény része a Fratelli Branca első hirdetése, amely 1865. február 14-én jelent meg a mérsékelt milánói napilapban, a „La Perseveranzában” (Milánóban adták ki 1859 és 1922 között). Ebben a nagyjából 10x10 cm-es hirdetésben a Fernet-Branca még csak „Fernet” néven szerepel, és „lázcsillapítóként, féregűzőként, tonikként, erősítőként, melegítőként és koleraellenes szerként” dicsérik.
A cég első védjegye a „Novare serbardo” (megújítani megőrizve) latin jelmondat jegyében készült. Leopoldo Metlicovitz, a neves illusztrátor (Marcello Dudovich egyik mestere) tervezte: egy sas tartja a Fernet-palackot, alatta a földgömb. 1893-ból származik, a cég 1895-ös naptárában jelent meg először, a Nemzetgazdasági Minisztériumnál pedig 1905. november 27-én jegyezték be.
A Fernetet kezdetben „gyomorerősítő likőrként” hirdették, később emésztést segítő likőrként mutatták be.
Kivételes a szecessziós (Liberty) plakátok és naptárak gyűjteménye is, amelyek illusztrációit ügyesen a francia példákból merítették, vagy egyenesen az Alpokon túli ügynökségektől vásárolták, és ez hozzájárult a cég sikeréhez. A Fratelli Branca Toulouse-Lautrec, Steinlen és Chéret műveit figyelve, gondosan kiválasztott kromolitográfus nyomdákban nagy, színes plakátokat nyomatott, amelyek főként 1914-ig az olasz Liberty „aranykorát” jelezték. Lenyűgöző gyűjtemény, olyan művészekkel, mint Giuseppe Amisani, Elio Stelminig, Plinio Codognato, Osvaldo Ballerio, Achille Luciano Mauzan és Leopoldo Metlicovitz.
A Múzeum Milánó modernitásba való átmenetének egyik jelentős állomását mutatja be. A látogatókat leginkább a híres Fernetről szóló dokumentáció ragadja meg: titkos receptjét soha nem fedték fel, ma is a család őrzi, és az idők során nem változott. A Fernet jelentősen hozzájárult a lombard és az olasz gazdaság fejlődéséhez a tizenkilencedik század második felében és a huszadik század elején.
A világ minden tájára exportált Fernet rangos elismeréseket és díjakat nyert Olaszországban és Európában: Firenzében 1861-ben, Londonban 1862-ben, Párizsban 1867-ben, Bécsben 1873-ban. Az Egyesült Államokban pedig Philadelphiában, Melbourne-ben és Chicagóban.