Leírás
A Leonardo da Vinci Nemzeti Tudományos és Technológiai Múzeum Olaszország legnagyobb műszaki-tudományos múzeuma, egy 16. századi kolostorban található a via San Vittorén. Leonardóért érdemes eljönni, de van itt tengeralattjáró, vonatok, repülők és egy rakéta is.
A múzeum 1953. február 15-én nyitotta meg kapuit Leonardo születésének ötszázadik évfordulójára, a terveiből készült modellek nagy kiállításával. Az ötlet Guido Ucelli mérnöké volt, aki a londoni és a müncheni múzeumokhoz hasonló intézményről álmodott.
1947-ben Ucelli megkapta a San Vittore al Corpo egykori olivetánus kolostorát, amelyet Napóleon idején előbb katonai kórházzá, majd laktanyává alakítottak. A kolostorudvarok között még ma is látszanak egy római császárkori mauzóleum kerítésfalának maradványai.
Az első emeleten található Leonardo da Vinci-galériák őrzik a világ legnagyobb gyűjteményét a zseni rajzai alapján épített gépmodellekből: itt van a forgódaru, a légcsavar és az ideális város.
Kint áll az Enrico Toti tengeralattjáró, amelyet 1967-ben bocsátottak vízre: tengeralattjáró-vadász volt, a háború után Olaszországban épített első. 2005 óta van itt, minden tengertől távol, a 30 méter magas Vega hordozórakéta egy az egyben méretarányos modellje mellett.
Ne hagyd ki a vonatok, a hajók és a repülők pavilonjait sem. A hajók között ott van a Luna Rossa merevszárnyas katamaránja is.
Az űrkutatási részlegben egy darab Hold is látható: a múzeum őrzi azt a mintát, amelyet az Apollo–17 parancsnoka, Eugene Cernan gyűjtött 1972 decemberében, és amelyet Olaszországnak ajándékoztak.
A múzeumban interaktív részlegek is vannak a csillagászatról, a távközlésről, az energiáról és az anyagokról, a részecskefizikáról és a táplálkozásról, valamint a legkisebbeknek szóló terület: történelmi tárgyak és kipróbálható kiállítási elemek egymás mellett.
Az évek során a múzeum gyűjteménye mintegy 21 000 tárgyra nőtt. A szerzetesek egykori refektóriumában, a Cenacolo-teremben Pietro Gilardi Kánai menyegző című freskója látható.
A múzeum 1953. február 15-én nyitotta meg kapuit Leonardo születésének ötszázadik évfordulójára, a terveiből készült modellek nagy kiállításával. Az ötlet Guido Ucelli mérnöké volt, aki a londoni és a müncheni múzeumokhoz hasonló intézményről álmodott.
1947-ben Ucelli megkapta a San Vittore al Corpo egykori olivetánus kolostorát, amelyet Napóleon idején előbb katonai kórházzá, majd laktanyává alakítottak. A kolostorudvarok között még ma is látszanak egy római császárkori mauzóleum kerítésfalának maradványai.
Az első emeleten található Leonardo da Vinci-galériák őrzik a világ legnagyobb gyűjteményét a zseni rajzai alapján épített gépmodellekből: itt van a forgódaru, a légcsavar és az ideális város.
Kint áll az Enrico Toti tengeralattjáró, amelyet 1967-ben bocsátottak vízre: tengeralattjáró-vadász volt, a háború után Olaszországban épített első. 2005 óta van itt, minden tengertől távol, a 30 méter magas Vega hordozórakéta egy az egyben méretarányos modellje mellett.
Ne hagyd ki a vonatok, a hajók és a repülők pavilonjait sem. A hajók között ott van a Luna Rossa merevszárnyas katamaránja is.
Az űrkutatási részlegben egy darab Hold is látható: a múzeum őrzi azt a mintát, amelyet az Apollo–17 parancsnoka, Eugene Cernan gyűjtött 1972 decemberében, és amelyet Olaszországnak ajándékoztak.
A múzeumban interaktív részlegek is vannak a csillagászatról, a távközlésről, az energiáról és az anyagokról, a részecskefizikáról és a táplálkozásról, valamint a legkisebbeknek szóló terület: történelmi tárgyak és kipróbálható kiállítási elemek egymás mellett.
Az évek során a múzeum gyűjteménye mintegy 21 000 tárgyra nőtt. A szerzetesek egykori refektóriumában, a Cenacolo-teremben Pietro Gilardi Kánai menyegző című freskója látható.