Palazzo Annoni

A palota építése 1631-ben kezdődött Paolo Annoni, a kor gazdag selyemkereskedője megrendelésére, Francesco Maria Richini tervei alapján; a terv az építész egyik remekművének számít. Egyben egyike volt azoknak a kevés palotáknak, amelyek a várost súlyosan sújtó pestisjárvány idején épültek. 1712 és 1778 között Carlo Annoni gróf első osztályú művészeti és kulturális központtá alakította az otthonát: gazdag könyvtárat hozott létre, valamint festménygyűjteményt, amelyben Rubens és Van Dyck művei is szerepeltek. A gyűjteményt később, 1848-ban az osztrák megszállók elrabolták. A XVII. századi krónikák az Annoni és az Acerbi család rivalizálásáról mesélnek; az Acerbiké volt a szemközti palota. A két család egyre fényűzőbb díszítéssel kezdett versengeni városi palotáival, és újra meg újra szépítgették épületeiket, hogy szépségben felülmúlják a vetélytársat. A palota homlokzatán két sor ablak látható, amelyeket felváltva íves és háromszögletű timpanonok koronáznak; a homlokzatot bosszolt (rusztikus) lizénák keretezik. A homlokzat közepén van a főbejárat kapuja, amelyet két oszlop fog közre: ezek tartják a főemelet középső erkélyét. A belső térbe vezető bejáratot XVII. századi vaskapu zárja le. A belső udvar toszkán oszlopokra épül; az első emeleten a szemöldökgerendás ablakokat ión stílusú lizénák választják el egymástól, a legfelső szint apró, négyzet alakú ablakai pedig mintha díszítő frízt alkotnának.
A palotán a XIX. század elején több korszerűsítést végeztek, legutóbb pedig 1955 és 1961 között restaurálták: a második világháború alatt súlyosan megrongálódott, és az eredeti pazar belső terekből csak a díszlépcső maradt meg.