Leírás
A Corriere della Sera székhelye a város egyik jelképe. A via Solferinón álló napilap épülete szecessziós homlokzatával szigorú és elegáns képet mutat, amely jól tükrözi az újság tekintélyét. Építészeti szempontból a súlyos homlokzaton csökkentett ívű nyílások, kizárólag díszítő szerepű lizénák és babérlevél-díszek láthatók.
Az újság első székhelye, amelyet Eugenio Torelli Viollier alapított, és amelynek első száma 1876. március 5-én jelent meg háromezer példányban, két helyiségből állt a II. Viktor Emánuel-galéria félemeletén. Itt maradt egészen 1888-ig, amikor a szerkesztőség átköltözött a via San Pietro all'Ortóra és a via Verri 14-be, Benigno Crespi házába, aki akkoriban a lap legnagyobb részvényese volt.
A Corriere della Sera csak 1904-ben költözött a via Solferino 28-ba, abba az épületbe, amelyet Luca Repossi és Luca Beltrami (1854–1933) tervezett. Beltrami az az építész volt, aki éppen akkor építette újjá a Sforza-kastélyt, és rövid ideig (1896-ban) az újság igazgatója és társtulajdonosa is volt. Ez a szecessziós épület lett a város kiadói negyedének fő viszonyítási pontja, amelyhez más paloták is tartoztak ugyanazon a via Solferinón, a via Moscován és a Porta Nuován.
Az épületnek kezdetben két emelete volt; a továbbiakat Alberto Rosselli építette hozzá 1960 és 1965 között.
A közelmúltban Vittorio Gregotti építész újította fel az épületet: újragondolta a funkcióját, így az közelebb került egy lüktető, a városra nyitott napilap mai igényeihez. Az építész megőrizte Beltrami eredeti épületrészét, a többi részt átalakította, a belső udvarokat pedig megszabadította az idők során felhalmozódott toldalékoktól.
Az újság székhelye a város különleges részén áll, ahová azok érkeznek, akik a Brera–corso Garibaldi negyed egyedi hangulatát szeretnék megízlelni. A negyed tele van bárokkal, pubokkal, szusibárokkal, éttermekkel, válogatott boltokkal és műhelyekkel.
Nappal bankárok, irodai dolgozók, színészek, tanárok és a művészeti akadémia hallgatói járják. Az esti aperitif idejétől kezdve viszont fiatalok, lányok, fiúk és szórakozást kereső menedzserek népesítik be. A Corriere della Sera székhelye miatt pedig nem ritka, hogy szerkesztőkkel, tudósítókkal és neves újságírókkal is összefutsz.
A via Solferinón működő napilap viszontagságaiban az olasz újságírás története is tükröződik. A Corriere-nél dolgozó újságírók, tudósítók és írók az olasz kultúra legjelentősebb alakjai közé tartoztak, kezdve Eugenio Torelli Viollierrel, a lap alapítójával és első főszerkesztőjével 1898-ig. Érdekes, hogy az országos sajtó zászlóshajóját, a polgári Milánó egyik jelképét egy született nápolyi alapította, a nápolyi jogászok egy neves családjának tagja.
A szerkesztőségi értekezleteket a főszerkesztővel az elegáns Albertini-teremben tartják. Ehhez a történelmi teremhez Gregotti átalakítási munkái során hozzáépítették a nyilvános vitákra nyitott Buzzati-termet, valamint egy másik termet (Montanelli-terem), amely az újság belső megbeszéléseinek van fenntartva.
Luigi Albertini igazgatása alatt a Corriere della Sera rekordpéldányszámot, 800 ezret ért el. A via Solferinón működő napilapnál dolgozók közül említsük meg Luigi Barzini, Giovanni Mosca, Orio Vergani, Indro Montanelli, Eugenio Montale, Giovanni Spadolini, Egisto Corradi és Ettore Mo nevét.
Számos író is közreműködött az újság oldalain, például Giosuè Carducci, Ada Negri, Gabriele D'Annunzio, Luigi Pirandello, Grazia Deledda és Luigi Capuana.
Dino Buzzati újságíró és író így idézte fel, amikor belépett az újság épületébe: „Ma bejöttem a Corrierébe. Vajon mikor megyek ki?” 1928. július 10-én lépett be a via Solferinói laphoz, ahol előbb riporterként, majd belső munkatársként, különleges tudósítóként és műkritikusként dolgozott egészen haláláig, 1972. január 28-ig. Éppen a szerkesztőség rutinszerű élete ihlette meg a „Tatárpusztát”, egyik legsikerültebb regényét.
Az újság első székhelye, amelyet Eugenio Torelli Viollier alapított, és amelynek első száma 1876. március 5-én jelent meg háromezer példányban, két helyiségből állt a II. Viktor Emánuel-galéria félemeletén. Itt maradt egészen 1888-ig, amikor a szerkesztőség átköltözött a via San Pietro all'Ortóra és a via Verri 14-be, Benigno Crespi házába, aki akkoriban a lap legnagyobb részvényese volt.
A Corriere della Sera csak 1904-ben költözött a via Solferino 28-ba, abba az épületbe, amelyet Luca Repossi és Luca Beltrami (1854–1933) tervezett. Beltrami az az építész volt, aki éppen akkor építette újjá a Sforza-kastélyt, és rövid ideig (1896-ban) az újság igazgatója és társtulajdonosa is volt. Ez a szecessziós épület lett a város kiadói negyedének fő viszonyítási pontja, amelyhez más paloták is tartoztak ugyanazon a via Solferinón, a via Moscován és a Porta Nuován.
Az épületnek kezdetben két emelete volt; a továbbiakat Alberto Rosselli építette hozzá 1960 és 1965 között.
A közelmúltban Vittorio Gregotti építész újította fel az épületet: újragondolta a funkcióját, így az közelebb került egy lüktető, a városra nyitott napilap mai igényeihez. Az építész megőrizte Beltrami eredeti épületrészét, a többi részt átalakította, a belső udvarokat pedig megszabadította az idők során felhalmozódott toldalékoktól.
Az újság székhelye a város különleges részén áll, ahová azok érkeznek, akik a Brera–corso Garibaldi negyed egyedi hangulatát szeretnék megízlelni. A negyed tele van bárokkal, pubokkal, szusibárokkal, éttermekkel, válogatott boltokkal és műhelyekkel.
Nappal bankárok, irodai dolgozók, színészek, tanárok és a művészeti akadémia hallgatói járják. Az esti aperitif idejétől kezdve viszont fiatalok, lányok, fiúk és szórakozást kereső menedzserek népesítik be. A Corriere della Sera székhelye miatt pedig nem ritka, hogy szerkesztőkkel, tudósítókkal és neves újságírókkal is összefutsz.
A via Solferinón működő napilap viszontagságaiban az olasz újságírás története is tükröződik. A Corriere-nél dolgozó újságírók, tudósítók és írók az olasz kultúra legjelentősebb alakjai közé tartoztak, kezdve Eugenio Torelli Viollierrel, a lap alapítójával és első főszerkesztőjével 1898-ig. Érdekes, hogy az országos sajtó zászlóshajóját, a polgári Milánó egyik jelképét egy született nápolyi alapította, a nápolyi jogászok egy neves családjának tagja.
A szerkesztőségi értekezleteket a főszerkesztővel az elegáns Albertini-teremben tartják. Ehhez a történelmi teremhez Gregotti átalakítási munkái során hozzáépítették a nyilvános vitákra nyitott Buzzati-termet, valamint egy másik termet (Montanelli-terem), amely az újság belső megbeszéléseinek van fenntartva.
Luigi Albertini igazgatása alatt a Corriere della Sera rekordpéldányszámot, 800 ezret ért el. A via Solferinón működő napilapnál dolgozók közül említsük meg Luigi Barzini, Giovanni Mosca, Orio Vergani, Indro Montanelli, Eugenio Montale, Giovanni Spadolini, Egisto Corradi és Ettore Mo nevét.
Számos író is közreműködött az újság oldalain, például Giosuè Carducci, Ada Negri, Gabriele D'Annunzio, Luigi Pirandello, Grazia Deledda és Luigi Capuana.
Dino Buzzati újságíró és író így idézte fel, amikor belépett az újság épületébe: „Ma bejöttem a Corrierébe. Vajon mikor megyek ki?” 1928. július 10-én lépett be a via Solferinói laphoz, ahol előbb riporterként, majd belső munkatársként, különleges tudósítóként és műkritikusként dolgozott egészen haláláig, 1972. január 28-ig. Éppen a szerkesztőség rutinszerű élete ihlette meg a „Tatárpusztát”, egyik legsikerültebb regényét.