Leírás
Milánó a középkorban – vajon milyen levegő uralkodott akkoriban? Nem kell hozzá könyveket vagy enciklopédiákat lapozgatnod, elég, ha sétálsz egyet a számos történelmi épület között, amelyek közül az egyik a Palazzo della Ragione. Fedezd fel azokat a helyeket, amelyek körül Milánó gazdasági és kereskedelmi élete forgott! Hagyd magad mögött a Dómot, és indulj el a hangulatos Via Mercanti utcán, majd a hozzá tartozó Piazza Mercantin, és máris a Palazzo della Ragione előtt találod magad, a középkori Broletto Nuovo egykori épülete előtt.
Ez a belváros egyik legforgalmasabb környéke, ahol könnyen találkozhatsz turistákkal, arra járókkal és magukkal a milánóiakkal, akik nyugodtan sétálgatva élvezik a városukat. A múlt érintése pedig egy régi falu negyedére emlékeztet ebben a zugban. Itt az sem ritka, hogy az ember rögtönző zenészekbe vagy utcai művészekbe botlik.
A 13. században épült épületben a városi tanács székelt a 18. század közepéig, amikor Mária Terézia osztrák császárné jegyzői levéltárrá alakíttatta át. Történelmi és építészeti szempontból is középkori emlék: téglalap alaprajzú, két széles, árkádos hajója valódi fedett teret alkot, ahol a Visconti-család idejében hagyományos vásárt tartottak.
Ma az épület időszaki kiállításoknak, valamint művészeti és fotókiállításoknak ad otthont, egy letűnt korok hangulatát idéző keretben.
Kívül, a Via Mercanti felőli oldalon egy dombormű látható: a „Scrofa semilanuta” (félig gyapjas koca, amelynek a teste elülső részén igen hosszú a szőre). Ez a történelmi állat Milánó városának jelképe, és úgy tartják, hogy a város kelták általi alapítására megy vissza. A tér felé pedig a községi korszakból származó lovas domborművet találsz.
Milánó nevének eredetéről ugyanis számos legenda él, és az egyik éppen egy félig gyapjas kocáról szól – latinul „medio-lanum” –, amelyet ásatások során találtak meg ott, ahol a római korban a város központja állt, a mai Piazza Santo Sepolcro helyén.
A Broletto szó a Brolo szóból ered, amely a kora középkorban egy füves térséget jelölt, ahol a községek korában a piacot tartották.
Kívül, a Piazza Mercanti felé a községi korszakból származó, későromán stílusú lovas dombormű látható.
Ez a belváros egyik legforgalmasabb környéke, ahol könnyen találkozhatsz turistákkal, arra járókkal és magukkal a milánóiakkal, akik nyugodtan sétálgatva élvezik a városukat. A múlt érintése pedig egy régi falu negyedére emlékeztet ebben a zugban. Itt az sem ritka, hogy az ember rögtönző zenészekbe vagy utcai művészekbe botlik.
A 13. században épült épületben a városi tanács székelt a 18. század közepéig, amikor Mária Terézia osztrák császárné jegyzői levéltárrá alakíttatta át. Történelmi és építészeti szempontból is középkori emlék: téglalap alaprajzú, két széles, árkádos hajója valódi fedett teret alkot, ahol a Visconti-család idejében hagyományos vásárt tartottak.
Ma az épület időszaki kiállításoknak, valamint művészeti és fotókiállításoknak ad otthont, egy letűnt korok hangulatát idéző keretben.
Kívül, a Via Mercanti felőli oldalon egy dombormű látható: a „Scrofa semilanuta” (félig gyapjas koca, amelynek a teste elülső részén igen hosszú a szőre). Ez a történelmi állat Milánó városának jelképe, és úgy tartják, hogy a város kelták általi alapítására megy vissza. A tér felé pedig a községi korszakból származó lovas domborművet találsz.
Milánó nevének eredetéről ugyanis számos legenda él, és az egyik éppen egy félig gyapjas kocáról szól – latinul „medio-lanum” –, amelyet ásatások során találtak meg ott, ahol a római korban a város központja állt, a mai Piazza Santo Sepolcro helyén.
A Broletto szó a Brolo szóból ered, amely a kora középkorban egy füves térséget jelölt, ahol a községek korában a piacot tartották.
Kívül, a Piazza Mercanti felé a községi korszakból származó, későromán stílusú lovas dombormű látható.