Leírás
A Velencei kapu (Porta Venezia) Milánó északkeleti bejárata, ott, ahol a Corso Venezia a Piazza Oberdanra nyílik. Két neoklasszikus vámház áll itt, szobrokkal díszítve: az egykori spanyol bástyákon nyitott kapuk egyike, a bástyák azonban ma már nincsenek meg.
Ezen a kapun lépett be Milánóba Renzo Tramaglino a „Jegyesekben”. A XVII. századi krónikák szerint ugyanitt jutott be a város falai közé az 1630-as pestis is, egy lövészekként ismert lanzknechtek elől megszökött katona ruhájában.
Akkoriban Porta Orientale volt a neve, és a Gorgonzola felé vezető útra nyílt. Bécs felé nézett, és ezt a kaput gondolták először monumentális formában újjáépíteni. A vállalkozás azonban nem volt egyszerű.
Giuseppe Piermarini 1787-ben kezdte meg a munkát, de a kritikák miatt abbahagyta. Ezután jöttek Cagnola ideiglenes diadalívei Eugène alkirály esküvőjére és I. Ferenc császár érkezésére. Egyik sem épült meg márványból.
1826-ban egy 32 résztvevős pályázatot a brescIai Rodolfo Vantini nyert meg. A milánóiak csalódtak: diadalívet vártak, helyette két vámházat kaptak, amelyek annyira alacsonyak voltak, hogy 1829-ben emelni kellett rajtuk.
Végül 1833-ban a szobrok mentették meg a helyzetet: nyolc életnagyságnál nagyobb szobor, mindegyik egy-egy fülkében, a Minervától a Mercuriusig, a Ceresig és a Vulcanusig, valamint nyolc dombormű Milánó történetéről.
A domborművek a város alapításától a Lombard Ligáig, majd Maximianus Herculius bevonulásáig és Gian Galeazzo Visconti herceg koráig vezetnek végig. A belváros felé néző szobrok az Örökkévalóságot, az Egyetértést, az Igazságosságot és a Hűséget ábrázolják.
1860-ban a kaput Porta Venezia névre keresztelték, annak a városnak a tiszteletére, amely az 1859-es háború után osztrák kézen maradt. Az együttes inkább vámhatár, mint diadalkapu súlyát hordozza. 1882-ben a teret Guglielmo Oberdanról nevezték el, az osztrákok által felakasztott irredentáról.
Itt található a metró 1-es (piros) vonalának megállója és a városi gyorsvasút (passante) állomása, a Piazza Oberdanon, ahová nem kevesebb mint nyolc utca torkollik.
Ezen a kapun lépett be Milánóba Renzo Tramaglino a „Jegyesekben”. A XVII. századi krónikák szerint ugyanitt jutott be a város falai közé az 1630-as pestis is, egy lövészekként ismert lanzknechtek elől megszökött katona ruhájában.
Akkoriban Porta Orientale volt a neve, és a Gorgonzola felé vezető útra nyílt. Bécs felé nézett, és ezt a kaput gondolták először monumentális formában újjáépíteni. A vállalkozás azonban nem volt egyszerű.
Giuseppe Piermarini 1787-ben kezdte meg a munkát, de a kritikák miatt abbahagyta. Ezután jöttek Cagnola ideiglenes diadalívei Eugène alkirály esküvőjére és I. Ferenc császár érkezésére. Egyik sem épült meg márványból.
1826-ban egy 32 résztvevős pályázatot a brescIai Rodolfo Vantini nyert meg. A milánóiak csalódtak: diadalívet vártak, helyette két vámházat kaptak, amelyek annyira alacsonyak voltak, hogy 1829-ben emelni kellett rajtuk.
Végül 1833-ban a szobrok mentették meg a helyzetet: nyolc életnagyságnál nagyobb szobor, mindegyik egy-egy fülkében, a Minervától a Mercuriusig, a Ceresig és a Vulcanusig, valamint nyolc dombormű Milánó történetéről.
A domborművek a város alapításától a Lombard Ligáig, majd Maximianus Herculius bevonulásáig és Gian Galeazzo Visconti herceg koráig vezetnek végig. A belváros felé néző szobrok az Örökkévalóságot, az Egyetértést, az Igazságosságot és a Hűséget ábrázolják.
1860-ban a kaput Porta Venezia névre keresztelték, annak a városnak a tiszteletére, amely az 1859-es háború után osztrák kézen maradt. Az együttes inkább vámhatár, mint diadalkapu súlyát hordozza. 1882-ben a teret Guglielmo Oberdanról nevezték el, az osztrákok által felakasztott irredentáról.
Itt található a metró 1-es (piros) vonalának megállója és a városi gyorsvasút (passante) állomása, a Piazza Oberdanon, ahová nem kevesebb mint nyolc utca torkollik.