Leírás
A Velasca-torony a milánói belváros „gomba alakú” felhőkarcolója a Piazza Missori közelében: betontorony, amelynek felső része szélesebb a többinél, a ferde gerendák pedig szabadon látszanak. A milánóiak „nadrágtartós felhőkarcolónak” hívják.
„Abszolút remekmű” – mondta Philippe Daverio. „A borzalom civilizációjának paradigmája” – vélte Vittorio Sgarbi. Kevés épület osztotta meg annyira Milánót, mint ez.
A nadrágtartók azok a ferde gerendák, amelyek a tizenötödik emelettől a tizennyolcadikig tartják a torony kiugró felső részét. Arturo Danusso mérnök tervei alapján készültek: húsz ferde rácsos tartó hordozza fent a lakószinteket.
A BBPR iroda az újjászületés jelképét akarta megalkotni egy háborús bombázásokban elpusztult területen. Emellett a középkori lombardiai tornyokra is utalni szeretett volna, például a Sforza-kastély Filarete-tornyára.
Eleinte acélra és üvegre gondoltak, mint New Yorkban. Egy amerikai cég figyelmeztetett, hogy az olasz ipar ezt nem tudja teljesíteni, ezért vasbetont választottak kőburkolattal. Az építkezés 292 napig tartott, nyolccal kevesebb ideig, mint tervezték.
Érdemes közelről megnézni: a homlokzatok előregyártott beton- és rózsaszín porfírzúzalék-panelekből állnak, szabálytalanul elhelyezett ablakokkal. Paolo Portoghesi kritikus „kócosságnak” (spettinature) nevezte őket.
Lent irodák és üzletek, fent lakások: az egyik, a Dómra néző tetőtéri lakásban sokáig élt Gino Bramieri. Luciano Bianciardi író „üvegből és betonból épült nagy toronyszörnynek” titulálta.
A homlokzat szinte minden oldalon egyforma, a szerkezet bordái tagolják. 1961-ben a torony megkapta az Istituto Nazionale di Architettura díját, 2011 óta pedig a műemlékvédelmi hatóság (Soprintendenza) védelme alatt áll.
A neve a térről származik, amely Juan Fernández de Velascóra emlékeztet, a Milánói Hercegség tizenhetedik századi spanyol kormányzójára. A torony 28 emeletes, ebből kettő a föld alatt van, belül pedig irodák, üzletek és lakások találhatók.
„Abszolút remekmű” – mondta Philippe Daverio. „A borzalom civilizációjának paradigmája” – vélte Vittorio Sgarbi. Kevés épület osztotta meg annyira Milánót, mint ez.
A nadrágtartók azok a ferde gerendák, amelyek a tizenötödik emelettől a tizennyolcadikig tartják a torony kiugró felső részét. Arturo Danusso mérnök tervei alapján készültek: húsz ferde rácsos tartó hordozza fent a lakószinteket.
A BBPR iroda az újjászületés jelképét akarta megalkotni egy háborús bombázásokban elpusztult területen. Emellett a középkori lombardiai tornyokra is utalni szeretett volna, például a Sforza-kastély Filarete-tornyára.
Eleinte acélra és üvegre gondoltak, mint New Yorkban. Egy amerikai cég figyelmeztetett, hogy az olasz ipar ezt nem tudja teljesíteni, ezért vasbetont választottak kőburkolattal. Az építkezés 292 napig tartott, nyolccal kevesebb ideig, mint tervezték.
Érdemes közelről megnézni: a homlokzatok előregyártott beton- és rózsaszín porfírzúzalék-panelekből állnak, szabálytalanul elhelyezett ablakokkal. Paolo Portoghesi kritikus „kócosságnak” (spettinature) nevezte őket.
Lent irodák és üzletek, fent lakások: az egyik, a Dómra néző tetőtéri lakásban sokáig élt Gino Bramieri. Luciano Bianciardi író „üvegből és betonból épült nagy toronyszörnynek” titulálta.
A homlokzat szinte minden oldalon egyforma, a szerkezet bordái tagolják. 1961-ben a torony megkapta az Istituto Nazionale di Architettura díját, 2011 óta pedig a műemlékvédelmi hatóság (Soprintendenza) védelme alatt áll.
A neve a térről származik, amely Juan Fernández de Velascóra emlékeztet, a Milánói Hercegség tizenhetedik századi spanyol kormányzójára. A torony 28 emeletes, ebből kettő a föld alatt van, belül pedig irodák, üzletek és lakások találhatók.