Leírás
A milánói térségben egyedülálló példája a reneszánsz patríciuspalotának: a villa nevét a Simonetta családról kapta, amely az egyik tulajdonos nemesi família volt, és a 16. századi Gonzagák után birtokolta az épületet. Clelia Simonetta, a társasági életet kedvelő nemesasszony a 16. században mulatságokat és ünnepségeket rendezett itt; ma a nyári zenei programok helyszíne, néhány belső termét pedig a Milánói Városi Iskolák Alapítványa (Fondazione Scuole Civiche di Milano) gondozásában felvételekhez és koncertekhez használják. A pazarul díszített rezidencia szépségét, amelyet egykor olasz kert és mára eltűnt halastó tett még különlegesebbé, az évszázadok során különféle események homályosították el: 1836-tól kolerás betegek kórháza, sztearingyertya-gyár, majd fogadó működött benne, aztán jöttek az 1943-as bombázások, végül az 1962-ben megkezdett restaurálás, amely a freskóknak és az árkádok egy részének visszaadta egykori fényét.
A legenda szerint a 16. századi nemesasszony, Clelia Simonetta itt ölte meg szeretőit, és a szelleme ma is a palota termeiben kísért. A villa hátsó, a vidékre néző loggiáját Stendhal is megemlítette, és egy kőbe vésett felirat is megörökíti: a hangokat ugyanis akár tucatnyiszor is visszaveri a falról.
A legenda szerint a 16. századi nemesasszony, Clelia Simonetta itt ölte meg szeretőit, és a szelleme ma is a palota termeiben kísért. A villa hátsó, a vidékre néző loggiáját Stendhal is megemlítette, és egy kőbe vésett felirat is megörökíti: a hangokat ugyanis akár tucatnyiszor is visszaveri a falról.