Leírás
A San Lorenzo Maggiore-bazilika Milánó egyik legrégebbi temploma. A Corso di Porta Ticinesén áll, a előtte sorakozó tizenhat római oszloppal szemben: az épületet többször újjáépítették, alaprajza azonban még mindig a IV. század végi.
A Colonne di San Lorenzo az első, ami szembe tűnik: tizenhat korinthoszi oszlop, amelyet egy közeli római templomból hoztak ide. Valaha a bazilika bejárati előcsarnokát alkották. Az évszázadok során az oszlopok között putrik nőttek ki a földből, és többször felmerült, hogy lebontják őket.
Belül az alaprajz négy apszisos négyzet, vagyis egy „tetrakonchosz”: nagy központi tér nyolcszögletű körüljárókkal és két oszlopsorral. Ez a forma elbűvölte a reneszánszot: Bramante, Leonardo és Giuliano da Sangallo is tanulmányozta.
A nyolcszögletű, színes márvánnyal burkolt Sant'Aquilino-kápolna ókeresztény mozaikokat őriz apostolokkal és Izrael törzseinek pátriárkáival. A bejáratnál egy római kapudíszt növényeket és állatokat ábrázoló domborművek díszítenek. Kicsit odébb található a kisebb Sant'Ippolito-kápolna.
Tűz 1071-ben és 1075-ben, 1103-ban beomlott a kupola, 1124-ben újabb tűz. 1573-ban pedig egy mise közben a kupola ismét leszakadt. A San Lorenzo mégis áll, római kori alaprajzával.
390 és 410 között építették, amikor Milánó a Nyugatrómai Birodalom fővárosa volt, a császári palota mellett. Az alapokhoz az amfiteátrum köveit használták fel, amelyet nem sokkal korábban, 401-ben bontottak le. Hogy ki akarta igazán a megépítését, az rejtély marad.
Talán Stilicho hadvezér. A bazilika körül egykor tímárok házai is álltak: a XIX. században lebontották őket, az 1944–1945-ös bombázások után pedig létrejött a Parco delle Basiliche, ahonnan szép kilátás nyílik az együttesre.
A főoltáron a Tejes Madonna festménye látható: 1585-ben egy beteg asszony gyógyult meg e kép előtt, amelyet a Piazza della Vetrán állítottak ki, és az ezt követő adományok lehetővé tették, hogy a templomot gyorsabban újjáépítsék.
A Colonne di San Lorenzo az első, ami szembe tűnik: tizenhat korinthoszi oszlop, amelyet egy közeli római templomból hoztak ide. Valaha a bazilika bejárati előcsarnokát alkották. Az évszázadok során az oszlopok között putrik nőttek ki a földből, és többször felmerült, hogy lebontják őket.
Belül az alaprajz négy apszisos négyzet, vagyis egy „tetrakonchosz”: nagy központi tér nyolcszögletű körüljárókkal és két oszlopsorral. Ez a forma elbűvölte a reneszánszot: Bramante, Leonardo és Giuliano da Sangallo is tanulmányozta.
A nyolcszögletű, színes márvánnyal burkolt Sant'Aquilino-kápolna ókeresztény mozaikokat őriz apostolokkal és Izrael törzseinek pátriárkáival. A bejáratnál egy római kapudíszt növényeket és állatokat ábrázoló domborművek díszítenek. Kicsit odébb található a kisebb Sant'Ippolito-kápolna.
Tűz 1071-ben és 1075-ben, 1103-ban beomlott a kupola, 1124-ben újabb tűz. 1573-ban pedig egy mise közben a kupola ismét leszakadt. A San Lorenzo mégis áll, római kori alaprajzával.
390 és 410 között építették, amikor Milánó a Nyugatrómai Birodalom fővárosa volt, a császári palota mellett. Az alapokhoz az amfiteátrum köveit használták fel, amelyet nem sokkal korábban, 401-ben bontottak le. Hogy ki akarta igazán a megépítését, az rejtély marad.
Talán Stilicho hadvezér. A bazilika körül egykor tímárok házai is álltak: a XIX. században lebontották őket, az 1944–1945-ös bombázások után pedig létrejött a Parco delle Basiliche, ahonnan szép kilátás nyílik az együttesre.
A főoltáron a Tejes Madonna festménye látható: 1585-ben egy beteg asszony gyógyult meg e kép előtt, amelyet a Piazza della Vetrán állítottak ki, és az ezt követő adományok lehetővé tették, hogy a templomot gyorsabban újjáépítsék.