Leírás
A Sforza-kastély (Castello Sforzesco) a milánói hercegek hatalmas vörös téglavára a belváros szélén, a Corso Sempione és a Via Dante között. A Dómhoz hasonlóan a város jelképe, Európa egyik legnagyobb kastélya, ma a városi múzeumokat őrzi, köztük Michelangelo utolsó szobrával.
Francesco Sforza kezdte építeni 1450-ben, egy visconti erődítmény maradványain. Oldalanként nagyjából kétszáz méteres négyzet alakú épület, amelyet még mindig a régi, mára kiszáradt várárok vesz körül; minden sarkán egy-egy torony áll, belül pedig három nagy udvar van.
A város felőli oldalon emelkedik a Filarete-torony, a főbejárat és a legmagasabb torony. Tetején óra látható a Viscontiak sugárzó napjával, a boltív fölött Szent Ambrus szobra áll a hat Sforza herceg címere között. Két oldalán a két kerek tornyot gyémántcsúcsos rusztikával burkolták.
A tornyon túl nyílik a fegyvergyakorló tér, ahol a katonák táboroztak. Balra áll a Spanyol kórház, amelyet 1576-ban építettek a pestises katonáknak: ma itt látható Michelangelo Rondanini-pietàja, amelyen a szobrász élete utolsó napjaiig dolgozott.
A végében, egy belső várárkon túl van a két udvar, ahol a hercegek laktak. A Rocchetta volt a Sforzák legbiztonságosabb menedéke: öt emelet egy négyzet alakú udvar körül, és csak egyetlen felvonóhídon lehetett bejutni.
A Hercegi udvar (Corte Ducale) az udvari élet szíve volt. A hátsó részén az Elefántárkád nevét egy megfakult, egzotikus állatokat ábrázoló freskóról kapta. Alacsony lépcsőfokú lépcsősor, amelyet úgy készítettek, hogy lóháton is fel lehessen menni rajta, vezet Galeazzo Maria loggiájához.
A hercegek termeiben, amelyek ma a múzeumok részei, található a Sala delle Asse: itt festett Leonardo 1498-ban a boltozatot beborító, ágakból, levelekből és gyümölcsökből szőtt mintázatot. A kastély mögött, a Parco Sempione felé a Ponticella loggiáját Bramantének tulajdonítják.
Moro Lajos (Ludovico il Moro) idején, a 15. század végén a kastélyban Európa egyik legpompásabb udvara működött. Aztán gyorsan fordult a szerencse: 1521-ban a fegyverraktárként használt Filarete-torony a levegőbe repült egy véletlenül felrobbant bomba miatt.
A spanyolok és az osztrákok katonai fellegvárrá alakították: a freskós termekbe asztalosműhelyek és éléskamrák, az udvarokra tyúkketrecek költöztek. 1800-ban Napóleon elrendelte a lebontását az „ősi zsarnokság” jelképeként, és a külső bástyákat taps közepette rombolták le.
Nyolcvan évvel később sok milánói még mindig a földdel akarta egyenlővé tenni, hogy házakat építsen a helyére. Luca Beltrami építész mentette meg, aki visszaadta Sforza-kori arculatát. 1905-ben avatta fel az új Filarete-tornyot, amelyet régi festmények és rajzok alapján építettek újjá.
Ne hagyd ki
• A Filarete-tornyot.
• A Rondanini-pietàt.
• A Rocchettát.
• A Sala delle Assét.
• Az Elefántárkádot.
Tudtad?
• A hercegek kincstára csak három kulccsal nyílt, meghatározott sorrendben: az egyik a hercegnél, a másik a várkapitánynál, a harmadik a kamarásnál volt.
• A Ponticella „Saletta negra” nevű termébe zárkózott be Ludovico, hogy felesége, Beatrice d'Este halálát gyászolja.
• A kastély alatt 15. századi alagutak húzódnak, amelyeket Leonardo is feljegyzett: létezésüket csak 2024-ben erősítették meg.
Francesco Sforza kezdte építeni 1450-ben, egy visconti erődítmény maradványain. Oldalanként nagyjából kétszáz méteres négyzet alakú épület, amelyet még mindig a régi, mára kiszáradt várárok vesz körül; minden sarkán egy-egy torony áll, belül pedig három nagy udvar van.
A város felőli oldalon emelkedik a Filarete-torony, a főbejárat és a legmagasabb torony. Tetején óra látható a Viscontiak sugárzó napjával, a boltív fölött Szent Ambrus szobra áll a hat Sforza herceg címere között. Két oldalán a két kerek tornyot gyémántcsúcsos rusztikával burkolták.
A tornyon túl nyílik a fegyvergyakorló tér, ahol a katonák táboroztak. Balra áll a Spanyol kórház, amelyet 1576-ban építettek a pestises katonáknak: ma itt látható Michelangelo Rondanini-pietàja, amelyen a szobrász élete utolsó napjaiig dolgozott.
A végében, egy belső várárkon túl van a két udvar, ahol a hercegek laktak. A Rocchetta volt a Sforzák legbiztonságosabb menedéke: öt emelet egy négyzet alakú udvar körül, és csak egyetlen felvonóhídon lehetett bejutni.
A Hercegi udvar (Corte Ducale) az udvari élet szíve volt. A hátsó részén az Elefántárkád nevét egy megfakult, egzotikus állatokat ábrázoló freskóról kapta. Alacsony lépcsőfokú lépcsősor, amelyet úgy készítettek, hogy lóháton is fel lehessen menni rajta, vezet Galeazzo Maria loggiájához.
A hercegek termeiben, amelyek ma a múzeumok részei, található a Sala delle Asse: itt festett Leonardo 1498-ban a boltozatot beborító, ágakból, levelekből és gyümölcsökből szőtt mintázatot. A kastély mögött, a Parco Sempione felé a Ponticella loggiáját Bramantének tulajdonítják.
Moro Lajos (Ludovico il Moro) idején, a 15. század végén a kastélyban Európa egyik legpompásabb udvara működött. Aztán gyorsan fordult a szerencse: 1521-ban a fegyverraktárként használt Filarete-torony a levegőbe repült egy véletlenül felrobbant bomba miatt.
A spanyolok és az osztrákok katonai fellegvárrá alakították: a freskós termekbe asztalosműhelyek és éléskamrák, az udvarokra tyúkketrecek költöztek. 1800-ban Napóleon elrendelte a lebontását az „ősi zsarnokság” jelképeként, és a külső bástyákat taps közepette rombolták le.
Nyolcvan évvel később sok milánói még mindig a földdel akarta egyenlővé tenni, hogy házakat építsen a helyére. Luca Beltrami építész mentette meg, aki visszaadta Sforza-kori arculatát. 1905-ben avatta fel az új Filarete-tornyot, amelyet régi festmények és rajzok alapján építettek újjá.
Ne hagyd ki
• A Filarete-tornyot.
• A Rondanini-pietàt.
• A Rocchettát.
• A Sala delle Assét.
• Az Elefántárkádot.
Tudtad?
• A hercegek kincstára csak három kulccsal nyílt, meghatározott sorrendben: az egyik a hercegnél, a másik a várkapitánynál, a harmadik a kamarásnál volt.
• A Ponticella „Saletta negra” nevű termébe zárkózott be Ludovico, hogy felesége, Beatrice d'Este halálát gyászolja.
• A kastély alatt 15. századi alagutak húzódnak, amelyeket Leonardo is feljegyzett: létezésüket csak 2024-ben erősítették meg.