Leírás
A Parco Sempione Milánó nagy közparkja a Sforza-kastély mögött: nagyjából 386 000 négyzetméternyi gyep, sétány és fa a kastély és a Béke-kapu között. Futásra kialakított útvonalak, játszótér és szanaszét elhelyezett szobrok várnak itt.
Szinte mindig a kastély felől lépsz be, és a Béke-kapunál érsz ki, ahol a corso Sempione kezdődik. A kettő között romantikus, angolkert jellegű park terül el: sétányok, egy kis tó és egy kilátóhely egy öreg, hatalmas szilfával.
A látnivalók közé tartozik a Torre Branca, amelyet 1932–33-ban építettek Gio Ponti, Cesare Chiodi és Ettore Ferrari tervei alapján. Kicsit lejjebb áll a Palazzo dell'Arte, a Triennale otthona, valamint az Arena Civica, az az aréna, amely a park északkeleti oldalát zárja le.
A park egyben szabadtéri múzeum is: itt van Giorgio de Chirico Titokzatos fürdők című alkotása, egy szökőkút az 1973-as Triennaléról, III. Napóleon lovasszobra és a Ponte delle Sirenette, amelyet megmentettek, amikor 1930-ban befedték a belső csatornagyűrű, a Navigli szakaszait. A közepén Alberto Burri „Teatro Continuo” című művének másolata áll, egy mindig szabad színpad.
Egy milánói legenda szerint ködös esténként az elhagyatott parkban ibolyaillat száll. Aztán feltűnik egy fekete ruhás, fátyolos arcú hölgy, aki jéghideg kezét nyújtja. Aki megfogja, soha többé nem lesz ugyanaz.
A szellemeket félretéve, a park majdnem sosem jött létre. Az egyesítés után egy ingatlantársaság azt javasolta, hogy parcellázzák fel a kastély mögötti régi gyakorlóteret, a kastélyt pedig bontsák le. A milánóiak azonban nem hagyták.
A tiltakozások olyan erősek voltak, hogy elvezettek a város első rendezési tervéhez, amely végül az egész területet közparknak jelölte ki. Korábban itt volt a Viscontiak „Barco”-ja, amelyet később a Sforzák bővítettek: tölgyekkel és gesztenyefákkal teli, egzotikus állatoknak otthont adó vadaskert.
A parkot 1888 és 1894 között építették Emilio Alemagna tervei szerint. Aztán jöttek a kiállítások, és a Triennaléknak köszönhetően a park megtelt művészettel.
Ki ne hagyd
• De Chirico Titokzatos fürdőit.
• A Torre Brancát.
• A Ponte delle Sirenettét.
• A Béke-kaput.
Tudtad?
• Az aréna közelében található a „záptojásvíz kútja”: kénszagú, enyhén ásványos víz.
• 1951-ben egy libegő tíz méter magasban vitte körbe a látogatókat. Egy évig működött.
• 2011-ben a park sífutó világkupa-versenynek adott otthont.
Szinte mindig a kastély felől lépsz be, és a Béke-kapunál érsz ki, ahol a corso Sempione kezdődik. A kettő között romantikus, angolkert jellegű park terül el: sétányok, egy kis tó és egy kilátóhely egy öreg, hatalmas szilfával.
A látnivalók közé tartozik a Torre Branca, amelyet 1932–33-ban építettek Gio Ponti, Cesare Chiodi és Ettore Ferrari tervei alapján. Kicsit lejjebb áll a Palazzo dell'Arte, a Triennale otthona, valamint az Arena Civica, az az aréna, amely a park északkeleti oldalát zárja le.
A park egyben szabadtéri múzeum is: itt van Giorgio de Chirico Titokzatos fürdők című alkotása, egy szökőkút az 1973-as Triennaléról, III. Napóleon lovasszobra és a Ponte delle Sirenette, amelyet megmentettek, amikor 1930-ban befedték a belső csatornagyűrű, a Navigli szakaszait. A közepén Alberto Burri „Teatro Continuo” című művének másolata áll, egy mindig szabad színpad.
Egy milánói legenda szerint ködös esténként az elhagyatott parkban ibolyaillat száll. Aztán feltűnik egy fekete ruhás, fátyolos arcú hölgy, aki jéghideg kezét nyújtja. Aki megfogja, soha többé nem lesz ugyanaz.
A szellemeket félretéve, a park majdnem sosem jött létre. Az egyesítés után egy ingatlantársaság azt javasolta, hogy parcellázzák fel a kastély mögötti régi gyakorlóteret, a kastélyt pedig bontsák le. A milánóiak azonban nem hagyták.
A tiltakozások olyan erősek voltak, hogy elvezettek a város első rendezési tervéhez, amely végül az egész területet közparknak jelölte ki. Korábban itt volt a Viscontiak „Barco”-ja, amelyet később a Sforzák bővítettek: tölgyekkel és gesztenyefákkal teli, egzotikus állatoknak otthont adó vadaskert.
A parkot 1888 és 1894 között építették Emilio Alemagna tervei szerint. Aztán jöttek a kiállítások, és a Triennaléknak köszönhetően a park megtelt művészettel.
Ki ne hagyd
• De Chirico Titokzatos fürdőit.
• A Torre Brancát.
• A Ponte delle Sirenettét.
• A Béke-kaput.
Tudtad?
• Az aréna közelében található a „záptojásvíz kútja”: kénszagú, enyhén ásványos víz.
• 1951-ben egy libegő tíz méter magasban vitte körbe a látogatókat. Egy évig működött.
• 2011-ben a park sífutó világkupa-versenynek adott otthont.