Leírás
A lombard művészet egyik szép példája, a San Pietro in Gessate-templom a hit és a áhítat lendületéből született.
Az épületet a bencés szerzetesrend érkezésekor emelték a XV. század közepe táján (1447 és 1475 között), a régi San Pietro e Paolo-templom alapjaira.
A munkát Guiniforte Solari építészre bízták, ugyanúgy, mint a Santa Maria della Pace- és a Santa Maria delle Grazie-templomét.
Az 1943-as bombázások az eredeti épület egy részét lerombolták, a helyreállítások során pedig előkerültek a freskók és a díszítések, amelyek ma is jellemzik a templomot. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a San Pietro in Gessate sok neves személyiség választott végső nyughelye volt. A templomban a Sforza-udvar emberei jobb és bal oldalon külön erre a célra oldalkápolnákat építtettek, amelyek boltozatait a Szűzanya és a szentek történeteit ábrázoló freskók borítják, s gazdag díszítést kaptak.
A mai épület központi hajóját két mellékhajó kíséri. Homlokzata gótikus-lombard stílusú, a XV. századból származik, és 1912-ben restaurálták; a templomnak van egy XVIII. századi kapuja és egy barokk harangtornya is. Egyes források szerint az 1200-ban a Humiliátusok rendje által épített eredeti templom a Szent Péter és Pál nevet viselte „Glaxiate” vagy Glassiate megjelöléssel; ez a név egy régi milánói családtól ered, amely a kolostort alapította.
1772-ben Mária Terézia a kolostort (amely ma már nem létezik) a „Martinitt”-eknek, a város árváinak jelölte ki. A gyerekek a történelmi épületben maradtak, amelyet a XIX. század során átalakítottak és újra berendeztek, egészen a XX. század első évtizedeiig, amikor 1934-ben Milánó keleti peremén új épületet emeltek számukra. Ne hagyd ki az oldalkápolnákat, amelyek boltozatait teljes egészében freskók borítják, különösen a barokk díszítésű főkápolnát és a bal oldali kereszthajóban álló Grifi-kápolnát. Ennek boltozatát és lunettáit Bernardino Butinone és Bernardo Zenale lenyűgöző Szent Ambrus-történetei díszítik; a megrendelő előbb hiába kereste meg a brescia Vincenzo Foppát. Ugyanebben a kápolnában megcsodálhatod Ambrogio Grifi síremlékének döbbenetes realizmusát: a szobor az elhunyt holttestét ábrázolja, Grifi pedig a freskók megrendelője volt. A síremlék Benedetto Briosco, Amadeo követőjének munkája; látható itt egy Bergognone-freskó is, sajnos rossz állapotban. A negyedik kápolnában Antonio Campi freskóit is megcsodálhatod.
Az épületet a bencés szerzetesrend érkezésekor emelték a XV. század közepe táján (1447 és 1475 között), a régi San Pietro e Paolo-templom alapjaira.
A munkát Guiniforte Solari építészre bízták, ugyanúgy, mint a Santa Maria della Pace- és a Santa Maria delle Grazie-templomét.
Az 1943-as bombázások az eredeti épület egy részét lerombolták, a helyreállítások során pedig előkerültek a freskók és a díszítések, amelyek ma is jellemzik a templomot. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a San Pietro in Gessate sok neves személyiség választott végső nyughelye volt. A templomban a Sforza-udvar emberei jobb és bal oldalon külön erre a célra oldalkápolnákat építtettek, amelyek boltozatait a Szűzanya és a szentek történeteit ábrázoló freskók borítják, s gazdag díszítést kaptak.
A mai épület központi hajóját két mellékhajó kíséri. Homlokzata gótikus-lombard stílusú, a XV. századból származik, és 1912-ben restaurálták; a templomnak van egy XVIII. századi kapuja és egy barokk harangtornya is. Egyes források szerint az 1200-ban a Humiliátusok rendje által épített eredeti templom a Szent Péter és Pál nevet viselte „Glaxiate” vagy Glassiate megjelöléssel; ez a név egy régi milánói családtól ered, amely a kolostort alapította.
1772-ben Mária Terézia a kolostort (amely ma már nem létezik) a „Martinitt”-eknek, a város árváinak jelölte ki. A gyerekek a történelmi épületben maradtak, amelyet a XIX. század során átalakítottak és újra berendeztek, egészen a XX. század első évtizedeiig, amikor 1934-ben Milánó keleti peremén új épületet emeltek számukra. Ne hagyd ki az oldalkápolnákat, amelyek boltozatait teljes egészében freskók borítják, különösen a barokk díszítésű főkápolnát és a bal oldali kereszthajóban álló Grifi-kápolnát. Ennek boltozatát és lunettáit Bernardino Butinone és Bernardo Zenale lenyűgöző Szent Ambrus-történetei díszítik; a megrendelő előbb hiába kereste meg a brescia Vincenzo Foppát. Ugyanebben a kápolnában megcsodálhatod Ambrogio Grifi síremlékének döbbenetes realizmusát: a szobor az elhunyt holttestét ábrázolja, Grifi pedig a freskók megrendelője volt. A síremlék Benedetto Briosco, Amadeo követőjének munkája; látható itt egy Bergognone-freskó is, sajnos rossz állapotban. A negyedik kápolnában Antonio Campi freskóit is megcsodálhatod.