Leírás
A milánói Museo Archeologico Mediolanum, a római város történetét meséli el, amely ott állt, ahol ma a Corso Magenta húzódik. A múzeum a San Maurizio egykori Monastero Maggiore kolostorában működik, és maga az épület is múzeumi tárgy: a kerengők között falak, tornyok és egy ókori villa alapjai bukkannak elő.
A látogatás a bejáratnál álló nagy makettel kezdődik. Ez a mai Milánót egymásra vetíti a késő antik várossal: látszanak rajta Maximianus császár falai, a circus, a színház, a fürdők, a császári palota és a vízfolyások. Segít eligazodni abban, hogy éppen hol jársz.
Ezután a római termek következnek két szinten: márvány portrék, falfestmények, mozaikok és több mint 500 felirat, bár ezeknek csak egy része látható. Egy kis rész sokkal messzebbre visz, a gandhárai művészethez.
A leghíresebb darab a IV. századi Trivulzio-féle diatreta pohár: áttört, csipkére emlékeztető üvegedény. Mellette tűnik ki a parabiagói patera, egy késő császárkori ezüsttál, amely Kübelé istennő diadalát ábrázolja.
Ne hagyd ki a loverei kincset sem, a III. századi ezüst étkészletet, amelyet 1907-ben találtak egy sírban, valamint a márvány portrét, amelyet hagyományosan Maximianus Herculius császárral azonosítanak, és 300 körül készült.
A via Nirone-i épületben a gyűjtemények a koraközépkori, az etruszk és a görög részleggel folytatódnak, emeletenként eggyel. Az őskori és az egyiptomi rész viszont a Sforza-kastélyban található.
A meglepetés azonban a kerengőben vár: egy 14 méter magas torony, amely a circus carcerei közé tartozott, ahonnan a versenyszekerek elindultak. A XIII. században azt hitték, hogy ez Nabor, Felix, Gervasius és Protasius vértanú szentek börtöne. Tévedés volt.
Ezért borították be a falait giotto-i ihletésű freskók szentek alakjaival, amelyek mellett ma Domenico Paladino kortárs szobra áll, amelyet a művész adományozott.
A múzeumnak régi gyökerei vannak: az 1862-ben alapított Museo patrio archeologico és a Brera-gyűjtemény örököse, amely a megszüntetett templomok leleteinek megmentésére jött létre.
A látogatás a bejáratnál álló nagy makettel kezdődik. Ez a mai Milánót egymásra vetíti a késő antik várossal: látszanak rajta Maximianus császár falai, a circus, a színház, a fürdők, a császári palota és a vízfolyások. Segít eligazodni abban, hogy éppen hol jársz.
Ezután a római termek következnek két szinten: márvány portrék, falfestmények, mozaikok és több mint 500 felirat, bár ezeknek csak egy része látható. Egy kis rész sokkal messzebbre visz, a gandhárai művészethez.
A leghíresebb darab a IV. századi Trivulzio-féle diatreta pohár: áttört, csipkére emlékeztető üvegedény. Mellette tűnik ki a parabiagói patera, egy késő császárkori ezüsttál, amely Kübelé istennő diadalát ábrázolja.
Ne hagyd ki a loverei kincset sem, a III. századi ezüst étkészletet, amelyet 1907-ben találtak egy sírban, valamint a márvány portrét, amelyet hagyományosan Maximianus Herculius császárral azonosítanak, és 300 körül készült.
A via Nirone-i épületben a gyűjtemények a koraközépkori, az etruszk és a görög részleggel folytatódnak, emeletenként eggyel. Az őskori és az egyiptomi rész viszont a Sforza-kastélyban található.
A meglepetés azonban a kerengőben vár: egy 14 méter magas torony, amely a circus carcerei közé tartozott, ahonnan a versenyszekerek elindultak. A XIII. században azt hitték, hogy ez Nabor, Felix, Gervasius és Protasius vértanú szentek börtöne. Tévedés volt.
Ezért borították be a falait giotto-i ihletésű freskók szentek alakjaival, amelyek mellett ma Domenico Paladino kortárs szobra áll, amelyet a művész adományozott.
A múzeumnak régi gyökerei vannak: az 1862-ben alapított Museo patrio archeologico és a Brera-gyűjtemény örököse, amely a megszüntetett templomok leleteinek megmentésére jött létre.