Leírás
A Museo del Novecento (Huszadik Század Múzeuma) milánói Palazzo dell'Arengario épületében található a Dóm téren, a Galleria diadalívével szemben: mintegy négyszáz 20. századi alkotást mutat be a futurizmustól az Arte poveráig, a végén a Dómra néző üvegfallal.
A látogatás egy spirális rámpával kezdődik, amely a Duomo metrómegállótól vezet felfelé; a közepén Giorgio de Chirico Titokzatos fürdők című művének alakjai állnak. Ezután az európai avantgárd terme következik Picassóval, Braque-kal, Klee-vel, Kandinszkijjal és Modiglianival.
Az első emelet szíve a futurizmus, a mozgalom egyik legteljesebb gyűjteménye. Egy egész terem szól Boccioniról, itt látható A Ivó és a Lándzsások rohama; mellette Balla, Severini, Carrà és Depero Automobil + sebesség + fény című alkotása.
A második emelet a két világháború közötti éveken és az absztrakt művészeten vezet végig; egy-egy terem szól Giorgio Morandinak, Fausto Melottinak és Marino Marininek, emellett de Chirico és Arturo Martini művei is láthatók.
A legfelső emeleten jön a meglepetés: Lucio Fontana terme, ahol a Neonszerkezet a Dóm térre néző üvegfal előtt lóg, és egy 1956-os mennyezet is látható, amely egy elbai szállodából érkezett.
Az útvonal Burrival, Manzonival és az Azimuth művészeivel folytatódik, majd egy függő átjáró vezet a Királyi palota termeibe: kinetikus művészet, olasz pop art, végül az Arte povera zárja a sort.
Az épületnek hosszú története van. Két ikerpalota, amelyeket candogliai márvány borít, ugyanaz, mint a Dómot, a portálok domborműveit pedig Arturo Martini készítette. A név a középkorra utal: az „arengario” a városi önkormányzat székhelye volt, a Broletto Vecchio pedig néhány lépésre állt innen.
Húsz évig épült, 1936 és 1956 között, és több mint ötven évig tartott eldönteni, mi legyen vele: évtizedekig városi és tartományi hivatalok működtek benne. A múzeum munkálatai alatt a homlokzatot egy 487 négyzetméteres LED-képernyő borította.
A múzeumnak 2009 decemberében kellett volna megnyílnia, a Futurista Kiáltvány századik évfordulójára. Egy évvel később, 2010. december 6-án nyitott meg.
A látogatás egy spirális rámpával kezdődik, amely a Duomo metrómegállótól vezet felfelé; a közepén Giorgio de Chirico Titokzatos fürdők című művének alakjai állnak. Ezután az európai avantgárd terme következik Picassóval, Braque-kal, Klee-vel, Kandinszkijjal és Modiglianival.
Az első emelet szíve a futurizmus, a mozgalom egyik legteljesebb gyűjteménye. Egy egész terem szól Boccioniról, itt látható A Ivó és a Lándzsások rohama; mellette Balla, Severini, Carrà és Depero Automobil + sebesség + fény című alkotása.
A második emelet a két világháború közötti éveken és az absztrakt művészeten vezet végig; egy-egy terem szól Giorgio Morandinak, Fausto Melottinak és Marino Marininek, emellett de Chirico és Arturo Martini művei is láthatók.
A legfelső emeleten jön a meglepetés: Lucio Fontana terme, ahol a Neonszerkezet a Dóm térre néző üvegfal előtt lóg, és egy 1956-os mennyezet is látható, amely egy elbai szállodából érkezett.
Az útvonal Burrival, Manzonival és az Azimuth művészeivel folytatódik, majd egy függő átjáró vezet a Királyi palota termeibe: kinetikus művészet, olasz pop art, végül az Arte povera zárja a sort.
Az épületnek hosszú története van. Két ikerpalota, amelyeket candogliai márvány borít, ugyanaz, mint a Dómot, a portálok domborműveit pedig Arturo Martini készítette. A név a középkorra utal: az „arengario” a városi önkormányzat székhelye volt, a Broletto Vecchio pedig néhány lépésre állt innen.
Húsz évig épült, 1936 és 1956 között, és több mint ötven évig tartott eldönteni, mi legyen vele: évtizedekig városi és tartományi hivatalok működtek benne. A múzeum munkálatai alatt a homlokzatot egy 487 négyzetméteres LED-képernyő borította.
A múzeumnak 2009 decemberében kellett volna megnyílnia, a Futurista Kiáltvány századik évfordulójára. Egy évvel később, 2010. december 6-án nyitott meg.