Leírás
A Palazzo delle Stelline néhány lépésre található a Santa Maria delle Grazie-templomtól, amely Milánó egyik legismertebb és legkedveltebb műemléke. Nem mellékes, hogy a közelben megnézheted Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját is.
A palotában érdemes megnézni a kőlépcsőket, és főleg a gyönyörű kerengőt, amely az elmélyülés hangulatát árasztja, szinte megvéd a külvilágtól. Ahhoz azonban, hogy igazán értékelni tudd ezt a műemléket, érdemes kicsit felidézni a történetét.
A régi épület a Santa Maria della Stella ("Stelline") bencés apácák egykori kolostoráról kapta a nevét. A kolostort az évszázadok során többször átalakították, majd a 18. század közepén árvaház lett belőle. Az épület az ezt övező közegben jött létre, amelyet a milánóiak jótékonysági és szolidaritási lendülete jellemzett: nem akarták megfeledkezni az elhagyott, segítségre szoruló gyerekekről. Idővel a palota más funkciót kapott. Miután a lányokat a hetvenes évek elején elköltöztették, a komplexumot Milánó városa megvásárolta. 1986-ban a milánói önkormányzat és Lombardia régió megalapította az épület nevét viselő alapítványt, hogy megőrizze a palotát, és előmozdítsa kulturális életét.
Mi zajlik ma az épületben? Mondhatjuk, hogy rangos helyszín kongresszusok, konferenciák, viták, rendezvények és tanfolyamok számára. Itt évente több mint 1300 program zajlik, és több mint százezer ember vesz részt rajtuk. Ezek a számok képet adnak arról, mennyire gazdag és élénk a város, valamint környékének kulturális, társadalmi és gazdasági élete. A Stelline története összefonódik a Martinittéval, az árvákat segítő intézményével, amely egészen a 16. századra nyúlik vissza.
Szent Jeromos Emiliani, egy velencei szenátor fia, miután kiszabadult a hadifogságból, a sorsnak hálából egy saját birtokán gyűjtötte össze a lagúnaváros árváit. Egy milánói, Francesco Sforza, értesült erről, és felajánlotta neki, hogy az árvákat elszállásolhatja a milánói San Martino-oratóriumnál, egy palotában, a mai Via Manzoni mentén. Ezeket az árvákat nevezték el Martinittnek, a lányokat pedig Stellinnek (Stelline). Közülük néhányan a jótevők szolidaritásának, a képzésnek és a felemelkedés iránti vágyuknak köszönhetően a milánói élet meghatározó szereplőivé váltak.
A "Stella szegény koldusok és szégyenlős szegények kórházában" a 17. század közepén korlátozták a felnőttek jelenlétét, előnyben részesítve a rászoruló és árva gyerekeket, míg 1788-ban II. Ferenc akaratából kizárólag lányárvaház lett. A Stelline három évszázadon át, 1971-ig maradtak itt. A háború idején (1942–44) a két egyesület, a Martinitt és a Stelline egyesült, majd ismét szétváltak egészen a hetvenes évekig, amikor a Via Pitteri-i székhelyet (Martinitt) lakóközösséggé alakították, a Palazzo delle Stelline pedig kongresszusok és kiállítások helyszíne lett.
A látogató és a kutató, aki elmerülne a múlt századokban, felkeresheti a Martinitt és Stelline Múzeumot, amely itt kapott helyet, és 2009 óta látogatható. Itt őrzik az árvaházak 1800 és 1960 közötti teljes dokumentációját, egy festménygyűjteményt és az árvák olvasókönyveit. A múzeum különlegessége az interaktív útvonal: a látogatók nemcsak elektronikus formában böngészhetik könnyedén a korabeli anyagokat, hanem alkalmanként válaszolhatnak a tanító kérdéseire, dolgozhatnak a vasalóban, elolvashatják a jótevők történeteit, mintha virtuális martinittek lennének.
A komplexum több intézménynek ad otthont: itt működik az Európai Unió milánói képviselete, a Külkereskedelmi Intézet, a Francia Kulturális Központ és az Eni Enrico Mattei Alapítvány, továbbá a kongresszusi központ, a Gruppo Credito Valtellinese galéria és a Credito Artigiano Milano Stelline fiókja.
A palotában érdemes megnézni a kőlépcsőket, és főleg a gyönyörű kerengőt, amely az elmélyülés hangulatát árasztja, szinte megvéd a külvilágtól. Ahhoz azonban, hogy igazán értékelni tudd ezt a műemléket, érdemes kicsit felidézni a történetét.
A régi épület a Santa Maria della Stella ("Stelline") bencés apácák egykori kolostoráról kapta a nevét. A kolostort az évszázadok során többször átalakították, majd a 18. század közepén árvaház lett belőle. Az épület az ezt övező közegben jött létre, amelyet a milánóiak jótékonysági és szolidaritási lendülete jellemzett: nem akarták megfeledkezni az elhagyott, segítségre szoruló gyerekekről. Idővel a palota más funkciót kapott. Miután a lányokat a hetvenes évek elején elköltöztették, a komplexumot Milánó városa megvásárolta. 1986-ban a milánói önkormányzat és Lombardia régió megalapította az épület nevét viselő alapítványt, hogy megőrizze a palotát, és előmozdítsa kulturális életét.
Mi zajlik ma az épületben? Mondhatjuk, hogy rangos helyszín kongresszusok, konferenciák, viták, rendezvények és tanfolyamok számára. Itt évente több mint 1300 program zajlik, és több mint százezer ember vesz részt rajtuk. Ezek a számok képet adnak arról, mennyire gazdag és élénk a város, valamint környékének kulturális, társadalmi és gazdasági élete. A Stelline története összefonódik a Martinittéval, az árvákat segítő intézményével, amely egészen a 16. századra nyúlik vissza.
Szent Jeromos Emiliani, egy velencei szenátor fia, miután kiszabadult a hadifogságból, a sorsnak hálából egy saját birtokán gyűjtötte össze a lagúnaváros árváit. Egy milánói, Francesco Sforza, értesült erről, és felajánlotta neki, hogy az árvákat elszállásolhatja a milánói San Martino-oratóriumnál, egy palotában, a mai Via Manzoni mentén. Ezeket az árvákat nevezték el Martinittnek, a lányokat pedig Stellinnek (Stelline). Közülük néhányan a jótevők szolidaritásának, a képzésnek és a felemelkedés iránti vágyuknak köszönhetően a milánói élet meghatározó szereplőivé váltak.
A "Stella szegény koldusok és szégyenlős szegények kórházában" a 17. század közepén korlátozták a felnőttek jelenlétét, előnyben részesítve a rászoruló és árva gyerekeket, míg 1788-ban II. Ferenc akaratából kizárólag lányárvaház lett. A Stelline három évszázadon át, 1971-ig maradtak itt. A háború idején (1942–44) a két egyesület, a Martinitt és a Stelline egyesült, majd ismét szétváltak egészen a hetvenes évekig, amikor a Via Pitteri-i székhelyet (Martinitt) lakóközösséggé alakították, a Palazzo delle Stelline pedig kongresszusok és kiállítások helyszíne lett.
A látogató és a kutató, aki elmerülne a múlt századokban, felkeresheti a Martinitt és Stelline Múzeumot, amely itt kapott helyet, és 2009 óta látogatható. Itt őrzik az árvaházak 1800 és 1960 közötti teljes dokumentációját, egy festménygyűjteményt és az árvák olvasókönyveit. A múzeum különlegessége az interaktív útvonal: a látogatók nemcsak elektronikus formában böngészhetik könnyedén a korabeli anyagokat, hanem alkalmanként válaszolhatnak a tanító kérdéseire, dolgozhatnak a vasalóban, elolvashatják a jótevők történeteit, mintha virtuális martinittek lennének.
A komplexum több intézménynek ad otthont: itt működik az Európai Unió milánói képviselete, a Külkereskedelmi Intézet, a Francia Kulturális Központ és az Eni Enrico Mattei Alapítvány, továbbá a kongresszusi központ, a Gruppo Credito Valtellinese galéria és a Credito Artigiano Milano Stelline fiókja.