Leírás
A Pirelli-toronyház, becenevén a „Pirellone” Gio Ponti felhőkarcolója a Stazione Centrale mellett: 127 méter magas, 31 emeletes, karcsú, lekerekített élű sziluettje Milánó egyik jelképévé vált. Itt működik Lombardia regionális tanácsa.
Milánóban íratlan szabály élt: egyetlen épület sem lehet magasabb a Dóm tetején álló Madonninánál. 1960-ban a Pirellone lendületesen túlszárnyalta. Hogy bocsánatot nyerjen, a tetejére fel is tett egyet: az aranyozott szobor kicsinyített másolatát.
Tervezője Gio Ponti volt, építészek és mérnökök csapatával, a Pirelli gumiabroncsgyártó cég irodái számára, azon a helyen, ahol a háborús bombázásokban elpusztult gyárak álltak. A munkálatok 1956-tól 1960-ig tartottak.
Az igazi kihívást a szél jelentette. Az épület magas és karcsú, és nem acélból készült, mint az amerikai felhőkarcolók, hanem vasbetonból. Stabilitásáról a tanácsadók között dolgozó mérnök, Pier Luigi Nervi gondoskodott.
Négy hatalmas pillér, amely az alapnál két méter, a csúcson fél méter széles, fut végig a homlokzatokon, és kívülről is jól látszik. Akkoriban Európa legmagasabb betonfelhőkarcolója volt, Olaszországban pedig 1995-ig a legmagasabb maradt.
Ne hagyd ki a homlokzatokon látható négy pillért, és ha sikerül följutnod, a 32. emeleti kilátót sem, amely csak néhány különleges napon nyitva, és az egész városra remek kilátást nyújt.
A terv más épületeket is megihletett világszerte: állítólag a New York-i Pan Am Buildinget, a berlini Telefunken-felhőkarcolót pedig biztosan, melynek építészei meg is látogatták az építkezést. Adriano Celentano „harmincemeletes fának” nevezte dalában.
A történetnek fájdalmas fejezete is van. 2002. április 18-án egy kisrepülőgép a 26. emeletnek csapódott: meghalt a pilóta és a régió két alkalmazottja. Ez az emelet ma az Emlékezés helye.
A Pirellonénak sportélete is van: 710 lépcsőfoka a „run up” versenyek pályája, ahol a versenyzők futva jutnak fel a legfelső emeletre.
Milánóban íratlan szabály élt: egyetlen épület sem lehet magasabb a Dóm tetején álló Madonninánál. 1960-ban a Pirellone lendületesen túlszárnyalta. Hogy bocsánatot nyerjen, a tetejére fel is tett egyet: az aranyozott szobor kicsinyített másolatát.
Tervezője Gio Ponti volt, építészek és mérnökök csapatával, a Pirelli gumiabroncsgyártó cég irodái számára, azon a helyen, ahol a háborús bombázásokban elpusztult gyárak álltak. A munkálatok 1956-tól 1960-ig tartottak.
Az igazi kihívást a szél jelentette. Az épület magas és karcsú, és nem acélból készült, mint az amerikai felhőkarcolók, hanem vasbetonból. Stabilitásáról a tanácsadók között dolgozó mérnök, Pier Luigi Nervi gondoskodott.
Négy hatalmas pillér, amely az alapnál két méter, a csúcson fél méter széles, fut végig a homlokzatokon, és kívülről is jól látszik. Akkoriban Európa legmagasabb betonfelhőkarcolója volt, Olaszországban pedig 1995-ig a legmagasabb maradt.
Ne hagyd ki a homlokzatokon látható négy pillért, és ha sikerül följutnod, a 32. emeleti kilátót sem, amely csak néhány különleges napon nyitva, és az egész városra remek kilátást nyújt.
A terv más épületeket is megihletett világszerte: állítólag a New York-i Pan Am Buildinget, a berlini Telefunken-felhőkarcolót pedig biztosan, melynek építészei meg is látogatták az építkezést. Adriano Celentano „harmincemeletes fának” nevezte dalában.
A történetnek fájdalmas fejezete is van. 2002. április 18-án egy kisrepülőgép a 26. emeletnek csapódott: meghalt a pilóta és a régió két alkalmazottja. Ez az emelet ma az Emlékezés helye.
A Pirellonénak sportélete is van: 710 lépcsőfoka a „run up” versenyek pályája, ahol a versenyzők futva jutnak fel a legfelső emeletre.