Leírás
1877-ben a város úgy döntött, hogy az új Via Carlo Alberto – a mai Via Mazzini – a San Giovanni in Conca-bazilika területén halad majd át. 1879-ben a valdens közösség, a városi tanács határozata alapján, új templomot építtetett a régi templom maradványaira. Angelo Colla építész neogótikus stílusban alakította át a homlokzatot, amelyet ferdén illesztett a drasztikusan megrövidített templomhajóhoz. Az új templomot 1881. május 8-án avatták fel, a harangtornyot pedig 1885-ben lebontották.
A második világháború után "halaszthatatlan közlekedési szükségletek" pecsételték meg az épület sorsát: 1948 és 1952 között lebontották, hogy helyet adjanak a Via Albricci–Piazza Missori közlekedési tengelynek. Az egykori bazilikából csak az apszis és a kripta egy része maradt meg, ezeket restaurálták, a homlokzat egyes elemeit pedig a Via Francesco Sforza-n álló új Valdens templom homlokzatába építették be. Ennek emlékét őrzi, hogy a templom jobb oldalán húzódó rövid utcát később Via San Giovanni in Concának nevezték el.
A templom belseje egyhajós: a jobb oldalon (a Via San Giovanni in Conca felőli oldalon) nagy ablakok sorakoznak, a kórusemporon pedig modern orgona áll. A kis mélységű apszisban a kereszt és a fából készült szószék kapott helyet.
A második világháború után "halaszthatatlan közlekedési szükségletek" pecsételték meg az épület sorsát: 1948 és 1952 között lebontották, hogy helyet adjanak a Via Albricci–Piazza Missori közlekedési tengelynek. Az egykori bazilikából csak az apszis és a kripta egy része maradt meg, ezeket restaurálták, a homlokzat egyes elemeit pedig a Via Francesco Sforza-n álló új Valdens templom homlokzatába építették be. Ennek emlékét őrzi, hogy a templom jobb oldalán húzódó rövid utcát később Via San Giovanni in Concának nevezték el.
A templom belseje egyhajós: a jobb oldalon (a Via San Giovanni in Conca felőli oldalon) nagy ablakok sorakoznak, a kórusemporon pedig modern orgona áll. A kis mélységű apszisban a kereszt és a fából készült szószék kapott helyet.