Leírás
Milánó Villa Realéja a 18. század végén épült, hatalmas neoklasszicista villa a via Palestrón, az Indro Montanelli-kertekkel szemben, a Velencei kapu közelében. Itt található a Galleria d'Arte Moderna (Modern Művészeti Galéria) a 19. századi festészettel és az impresszionisták szép gyűjteményével, a villa mögött pedig egy angolkert rejtőzik.
Bent a neoklasszicista termek keretezik a festményeket. A leghíresebbek közé tartozik Francesco Hayez Alessandro Manzoni portréja és Giovanni Segantini Két anya című műve, mellettük Previati divizionista kísérletei is láthatók.
A huszadik században a városnak adományozott Grassi- és Vismara-gyűjtemény Cézanne-t, Van Goghot, Manet-t, Renoirt, Matisse-t és Picassót hozta a villába, no meg Ballát és Boccionit. Nem rossz egy olyan háztól, amely egy diplomata buen retiro-jaként indult.
A főemeleten található a villa legnagyobb helyisége, a bálterem Maggiolini fapadlójával, fehér oszlopaival és aranyozott oszlopfőivel. Mellette áll a Parnasszus-terem: a mennyezetén Andrea Appiani 1811-ben festette meg, ahogy Apollón lantot penget a múzsák között.
A legszebb homlokzat nem az utcai, hanem a hátsó, amelyet az építész remekművének tartanak: az angolkertre néz, amelyben sziklák közt csörgedező kis vízesés, patak, tavacska és egy szigeten álló, Ámornak szentelt kerek templomocska látható.
A villát Ludovico Barbiano di Belgiojoso gróf, az osztrák császár tanácsosa építtette, hogy pályafutása végén ide vonulhasson vissza. Piermarini tanítványa, Leopoldo Pollack építette 1790 és 1796 között. A gróf azonban kevés ideig élvezhette.
Halála után Napóleon Itáliai Köztársasága vásárolta meg, és Eugène de Beauharnais alkirály költözött be feleségével, Bajorországi Augusztával: ők akarták a pazar belső tereket. Az osztrákok visszatérte után Radetzky marsall lakott itt, és itt írta alá az 1849-es békét.
1921-ben a város múzeumot csinált belőle. 1993 júliusában a via Palestrón elkövetett terrortámadás súlyosan megrongálta a villát, a közeli Padiglione d'Arte Contemporaneát (Kortárs Művészeti Pavilon) pedig lerombolta; azt később újjáépítették.
Bent a neoklasszicista termek keretezik a festményeket. A leghíresebbek közé tartozik Francesco Hayez Alessandro Manzoni portréja és Giovanni Segantini Két anya című műve, mellettük Previati divizionista kísérletei is láthatók.
A huszadik században a városnak adományozott Grassi- és Vismara-gyűjtemény Cézanne-t, Van Goghot, Manet-t, Renoirt, Matisse-t és Picassót hozta a villába, no meg Ballát és Boccionit. Nem rossz egy olyan háztól, amely egy diplomata buen retiro-jaként indult.
A főemeleten található a villa legnagyobb helyisége, a bálterem Maggiolini fapadlójával, fehér oszlopaival és aranyozott oszlopfőivel. Mellette áll a Parnasszus-terem: a mennyezetén Andrea Appiani 1811-ben festette meg, ahogy Apollón lantot penget a múzsák között.
A legszebb homlokzat nem az utcai, hanem a hátsó, amelyet az építész remekművének tartanak: az angolkertre néz, amelyben sziklák közt csörgedező kis vízesés, patak, tavacska és egy szigeten álló, Ámornak szentelt kerek templomocska látható.
A villát Ludovico Barbiano di Belgiojoso gróf, az osztrák császár tanácsosa építtette, hogy pályafutása végén ide vonulhasson vissza. Piermarini tanítványa, Leopoldo Pollack építette 1790 és 1796 között. A gróf azonban kevés ideig élvezhette.
Halála után Napóleon Itáliai Köztársasága vásárolta meg, és Eugène de Beauharnais alkirály költözött be feleségével, Bajorországi Augusztával: ők akarták a pazar belső tereket. Az osztrákok visszatérte után Radetzky marsall lakott itt, és itt írta alá az 1849-es békét.
1921-ben a város múzeumot csinált belőle. 1993 júliusában a via Palestrón elkövetett terrortámadás súlyosan megrongálta a villát, a közeli Padiglione d'Arte Contemporaneát (Kortárs Művészeti Pavilon) pedig lerombolta; azt később újjáépítették.